2013. április 28., vasárnap

Az utazás, 11. fejezet

Sajnálom, hogy csak egy kis rövidet tudtam feltenni, de remélem tetszik. Van még pár dolog a tarsolyomban, és remélem kíváncsiak vagytok rá...
Jó olvasást!

                                                                      I need your love


Eltelt egy egész hónap. Ebben az időben rengeteg dolog történt. Beszéljünk először is Eric anyukájáról. Sikerült meggyógyítanunk, így már másnap haza mehetett. Ha már a Saade famíliánál tartunk, emeljük ki a drága vezetőt. Köztem és Dj Saade között sokkal jobb a kapcsolatom, mint valaha. Most lesz nemsokára az  hónapfordulónk, de én nem foglalkozok ezzel. Nem vagyok az a fajta lány, aki megünnepli még a heteket is. Minek? Egy év, az nagy szám, de egy hó? Kevésbé. Egyébként az újságírók még mindig nem szagoltak ki engem, hála az égnek, mert beadtuk, hogy egy távoli rokon vagyok. Ez pedig azzal jár, hogy nyilvánosan nem foghatjuk egymás kezét, és csókolózni sem láthatnak. Nehéz így, de megoldható. A srácokkal még mindig jól kijövök. Eric mindig elvisz a próbákra, ahol önfeledten hülyülünk, mint az állatok. Alex is úgy hív minket, hogy a Leric. Ilyenkor meg akarom ütni, de mindig hárít, és ölelés lesz belőle. Szóval mi vagyunk a Team Saade "anya" és "apa". Tommal elég jól összebarátkoztam. Lehet, hogy kívülről egy morcos alaknak néz ki, de belülről ugyanolyan hülye, mint mi. Természetesen munkájából kifolyólag ezt nem mutathatja ki.
Most éppen pakolok a bőröndömbe., mert elmegyünk egy hétvégi kiruccanásra a többiekkel. Azt hiszem ez az egész sátorozás annyiból áll, hogy lerészegedünk, felelsz vagy merszezünk, és strandolunk. Már nagyon izgatott vagyok!

Már másodszorra szaladok vissza valamiért a házba. A többiek már bosszúsak, hogy megint elfelejtettem valamit, és nem tudunk indulni. Nemsokára rengeteg fellépés lesz, és lazulnának már, de én megakadályozom őket ebben. Mostanában eléggé szétszórt vagyok. De ezt betudom annak, hogy ikrek vagyok. Ránk ez jellemző, szóval nem aggódok. Már szaladok le a lépcsőn, amikor meghallom-már vagy tizedszerre-a dudát.

-Jövök már!-lépek ki az ajtón. Egy speckó járgányt béreltünk, hogy ne vegyenek annyira észre. Bár szerintem pont az ellenkezőjét érjük el vele, de mindegy. Végre valahára felmordult a motor, és elindultunk. Röpke 2 óra múlva már egy parton voltunk. Remélem egy rajongóval sem találkozunk. Annyira jó lett az idő így április közepén, hogy készítettem egy képet.


Egy kicsit bepózoltam, de nem baj. Eric készített még pár képet, aztán lepakoltunk mindent. Mi lányok a férfiakra hagytuk a munkát, és addig elmentünk fürdőzni. A lányok nem hagytak addig, amíg nem csináltak rólam képet. Hát nem aranyosak? Bár utálom, ha fényképeznek, a mostani képeim elviselhetőek. Mint például az előbbi:


Miután a srácok is kész lettek, csatlakoztak a jakuzziba. Eric egész végig azt az 1 mm-es vágását mutogatta, hogy pusziljam meg, mert ő hősies volt, és megérdemli a bibipuszit. Hát ez a srác nem komplett, de így szeretem! Miután kellőképpen kiáztattuk magunkat, visszavettük a ruháink, és a sátrakhoz mentünk. Csináltunk tábortüzet, és ott sütöttünk egy kis pehelycukrot. Az enyém majdnem mindig megégett, ezért Eric nekem adta a sajátjait. Nem maradhattak ki a már megszokott vicces történetek és az éneklés sem. Én nem énekeltem, mert nem akartam. Már éppen a soron következő harmadik számot hallgattuk volna, amikor eleredt az eső. Pechünkre az esőre nem készültünk, ezért a sátrak nem voltak elég jók. Muszáj volt megszállnunk egy szállodában. Három külön szobát vettünk ki: egyet a lányoknak, egyet a fiúknak és egyet nekünk. Nem drága hely, de mégis diszkrétek voltak a sajtóval kapcsolatban. A szobák szépek voltak, és ezt onnan tudom, hogy mindegyiket megnéztem. Sajnos túl kíváncsi vagyok, és ez néha bajt hoz rám. Miután végre elköszöntünk egymástól, visszavonultunk. Mondanom sem kell, hogy kihasználtuk a külön szobát...
Reggel madarak csicsergésére ébredtem. Ezek az izék sosem alszanak, vagy hasonló? Még csak 6 óra sincs! Nem tudtam visszaaludni, ezért felöltöztem. Gondoltam egyet, és kimentem az erkélyre. Nagyon szép lett volna, ha nem sütne ilyen erősen ez a hülye nap. Gyűlölöm a napot. Nem lehetne felrobbantani? Gyűlölködésemet egy vaku hangja zavarta meg. Mi a franc?

-Te meg mióta vagy ébren?-kérdeztük egyszerre. Felnevettünk, majd én nekivetettem hátam a korlátnak. Megejtettük a szokásos reggeli csókot, majd visszaküldtem felöltözni.

-Nem vagyok így elég jó neked?-mutatott végig magán.

-Dehogynem, de azért ne mászkálj mindenhol ádámkosztümben, légyszi! Csak az enyém vagy, úgyhogy ne mutogasd magad senkinek!-öleltem meg szorosan, csak hogy tudja, hogy én is csak az övé vagyok.

-Áh, szóval féltékeny a kisasszony! Na mindegy, de addig feltöltöm az új képet twitterre!-felnevettem, de egy idő után eljutott a tudatomig, mit is akar csinálni.

-Milyen képet? Egyáltalán láthatom én is? És mégis hogyan képzelted ezt az egészet?-ki akartam venni a kezéből a telóját, de nem engedte. Rájött, mit akarok, és magasra emelte kezét.

-Ha meg akarod nézni, vedd el.-nevetgélt önfeledten. Vagy negyed óráig nem sikerült, de végül mégis megszereztem. Végre békén hagyott, így megnézhettem a képet.



Nem lett annyira rossz, de még sem teheti ki a netre! Még a végén elveszíteném a láthatatlanságom. Na azt már nem! Nem kellenek a kérdések, hogy meddig fogunk együtt lenni? Miért titkoltuk eddig? Meg volt az eljegyzés? Hogyan bánik velem? Csak egy pótlék vagyok? Igazából ezen kérdések nagy részére nem is tudom a választ. Nem akarom terhelni magam, hogy ilyeneken gondolkozok. Fiatal vagyok, van egy dögös pasim, egy gyönyörű helyen élek, és a barátaimat is imádom. Kialakítottam egy olyan életet, amilyet mindig is akartam. És nem is szeretném elveszíteni...

Eric szemszöge

Istenem! El sem hiszem, hogy végre az enyém lett a nő, akit annyira szeretek! A srácok sokat mondták, hogy  romantikus alkat vagyok, és ezt be is ismertem. Szeretek neki örömet okozni, mint például a múltkor.
 Egy fárasztó napja után rózsákkal raktam ki az utat, és a konyhában vártam egy gyertyafényes vacsorával. Ekkor lerakta a cuccát, felkapcsolta a villanyt, majd elmondta nekem nagyon lassan, hogy túlzásba estem. Persze az este nagyon jól sült el, de azóta visszafogottabb vagyok. Megtanultam, hogy egy-egy apróbb gesztus többet jelent neki, mint egy komplett nyálas film beütésű marhaság.
Egyszerűen egy álom ez a lány! Jól főz, süt, de mindig letagadja ezt a tehetségét. Nem vagyunk egy átlagos pár, mert nem úgy akarunk viszonyulni egymáshoz, mint férj és feleség. Ő nem akar tipikus anyafigura lenni, én pedig ezt értékelem benne. Én sem szeretnék egy olyan megszokott, zabpelyhes reklámbeli tökéletes családot. Voltunk már paint ballozni, vizes lufikkal dobáltuk meg a kocsikat, és egyszer az egyik táncpróbán elvettük Alex gatyáját. Jó, lehet, hogy nem kellett volna, de könyörgöm! Felhívta az anyámat, hogy nukleáris robbanásban meghaltam! Persze magyarázkodott nekem egy sort, hogy csak véletlenszerűen választotta ki a számot, de azért ez mégis csak túlzás volt. Anya addig nem nyugodott le, amíg nem mentem el hozzá élőben. Még Lizt is magammal vittem, és szerencsére nagyon megkedvelték. Anya odaadta nekem a régi gyűrűjét, ha esetleg szükségem lenne rá. Gondolkoztam már ezen a témán, de egyelőre ez korainak tűnik. Mindenesetre tökéletesen megvagyunk, és ezt senki és semmi nem ronthatja el!

2013. április 21., vasárnap

Egy jó nap, vagy mégsem?..., 10. fejezet




Reggel csodásan ébredtem. Annyira szeretem, amikor a nap úgy égeti ki a szemem, hogy az már fáj. De nem érdekelt, inkább valami, illetve valaki másra koncentráltam. Tudtam, hogy ki fekszik mellettem, és hogy milyen "bűnös" dolgokat csináltunk. Ahogy ott szuszogott mellettem, azt éreztem, a világon nem kell nekem más, csakis ő.
Ujjaimmal hajába túrtam, majd arcát simogattam. Elmélyülten figyeltem, ahogy mellkasa fel-le emelkedik. Egy idő után próbáltam kikászálódni az ágyból, de nem engedte. Hirtelen karjaival átölelt, majd magához húzott. Akkor már nem alszik. De egy szemétláda! Itt tetteti nekem, hogy alszik, csak hogy simogassam? Ezt a kis hazugságot egy erős párnaütéssel jutalmaztam. Kissé meglepődött, de utána ő is rákezdett. Már vagy 10 perce csak ezt csináltuk, majd hirtelen a semmiből ajkait enyémnek nyomta. Utat engedtem nyelvének, ezzel elmélyítve a dolgot. Miután pihegve elváltunk, elment a fürdőbe, gondolom zuhanyozni, majd hagyta, hogy én addig felöltözzek. Éppen reggelit készítettem, amikor megszólalt a csengő. Gyorsan odasiettem, majd egy kis bénázás után kinyitottam. Nagy meglepetésemre Danny támaszkodott a falnak.

-Hát te?-kérdeztem megdöbbenve. Kinézetre ő is ugyanígy festett.

-Ezt én is kérdezném, de te előbb megtetted.-mosolygott rám- Ericet keresem, de nagyon érdekelne, te miért vagy itt?

-Egy: előbb én kérdeztem, kettő: mondjuk úgy, hogy itt aludtam.-mosolyognom kellett, a tegnap éjszaka emlékei még elevenen éltek bennem. Beleharaptam alsó ajkamba, majd meghallottam a kifelé tartó Ericet. Danny kicsit szomorú lett, amit nem igazán értettem.

-Danny haver! Mi a francért jössz mindig ilyen korán? Miért nem tudsz aludni? Esküszöm, elviszlek egy orvoshoz, mert te vagy az egyetlen ezen a világon, aki ilyenkor fent van!-nevetett fel.

-Drága Eric! Te már fent vagy, szóval ne legyél rám "mérges", és amúgy mindig nekem köszönheted, hogy nem késel el!

-Valaki engem is beavatna a részletekbe?-szólaltam végre meg.

-Ja, bocs. Ő itt...

-Nem kell bemutatni, ismerem őt.-szakítottam félbe.

-Honnan?-értetlenkedett.

-A boltból.-mondtuk egyszerre.

-Amikor a boltban vásárolgattam, neki mentem a bevásárlókocsijának.-vette át a szót Danny boy.

-Ja, aztán rám fogtad az egészet!-nevettem fel.

-De ha te nem vagy ott, nem megyek neked!-folytattuk volna még a nosztalgiázást, ha Eric nem szól közbe.

-Oké, most már értem, hogyan ismerkedtetek meg, de miért is jöttél?-fordult Dannyhez.

-Ja, csak be akartam ugrani, mielőtt indulok turnézni. De nem zavarok tovább.-ezzel már el is tűnt-volna-csakhogy elesett a lépcsőn-Jól vagyok! A lépcső is!-kiabált vissza, majd tényleg elment. Ez a srác nem komplett! Kár, hogy elmegy. Egész megkedveltem már.

Miután megreggeliztünk, Ericnek rohannia kellett a stúdióba, úgyhogy én áthívtam a lányokat egy csajos napra. Maria sajnos nem ért rá, mert a szabadnapján a pasijával akart lenni. Próbáltam meggyőzni, de hajthatatlan volt. Ria meg én elmentünk a közeli boltba, vettünk mályvacukrot, nutellát, mogyorókrémet, egy tonna chipset, vagy 5 különböző üdítőt és még több nutellát. Ki ne akarna még abból venni?
Miután végre hazaértünk, teletettük az édességekkel meg mindennel az asztalt, majd keresni kezdtünk egy filmet. Sokáig veszekedtünk, de végül megegyeztünk az éhezők viadalában. Annyira imádom ezt a filmet! Azt hinnénk, hogy az Alkonyat után a könyvsorozatokból nem lehet jót kihozni, erre tessék! Imádom! Bár nagyon nem akarta, de a végére sikerült kinyögnie egy "Egész jó!"-t!
Jelenleg a földön fekszünk, és a hasunkat fogva nyöszörgünk. Istenem, régebben sokkal jobban bírtam az efféle dolgokat, de most majd szétreped a gyomrom. Úgy nézek ki, mint egy 3 hónapos terhes nő. Ria sem néz ki jobban. Mindketten a hányás szélén állunk, de talán nem adjuk ki ezt a rengeteg kaját. Már egy jó ideje ott feküdtünk, közben néztünk egy zene csatornát, amikor ajtócsapódást hallottunk.

-Szia Liz!-kiabált az előszobából Eric. Nekem csak egy nyöszörgésre futotta-Mi a francot csináltok ti?-megtorpant az ajtóban. Ha így reagál, akkor tényleg elég hülyén nézünk ki.

-Csajos napot tartottunk, és egy kicsit sokat ettünk...-szólalt meg alig hallhatóan Ria. Én csak bólogatni tudtam.

-És minek ettetek ennyit? Most komolyan, úgy néztek ki, mint két víziló!-nevetett ki.

-Ön bizonyára a világ legkedvesebb embere. Nem tudná megosztani velünk, hogyan is csinálja ezt?-komoly arcom miatt rögtön abbahagyta a nevetést.

-Jó, csak hülyültem. Na gyertek!-nyújtotta felénk kezeit, de mi ellöktük.

-Ha felállunk, asszem a drága, hőn szeretett piros cipellődre dobnánk ki a taccsot!-ellenkezett Ria. Még vagy fél óráig ott feküdtünk,-időközben Eric megelégelte a bámulást, és lefeküdt mellém-majd végre felállhattunk. Szerencsére Ria épségben indult haza, úgyhogy elviselhetőnek mondható ez a nap.

Este alig néztem Ericre. Kicsit feszengtem. Most akkor hogy is van ez az egész? Lefeküdtünk, de még nem járunk. Ahogy elnézem, ő is gőzerővel kerüli a témát.
Összebújtunk a kanapén, de ez nekem nagyon gyanús. Fejemet mellkasán pihentetem, miközben ő hozzám sem nyúl. Nem vagyok neki elég jó, vagy mi van?

-Figyelj, szerintem beszélnünk kéne...-suttogta fülembe. Egy laza mozdulattal kikapcsolta a tv-t, majd felém fordult.

-Tudom mi jön most! Most azt fogod mondani, hogy egyszeri alkalom volt, de többet nem akarsz tőlem. Barátok azért maradhatnánk, de azért annál kicsit több. Remélem nem gond, ha más lányokkal is randizok, ugye?

-Te egy idióta vagy! Dehogy! Ezek a mondatok meg sem fordultak a fejemben. Inkább azt akarom mondani, hogy lennél a barátnőm?-barna szemeivel mélyen elbűvölte enyéimet. Mintha rabságban tartana. Arcán látszott, hogy fél az elutasítástól. Idegesen ropogtatta ujjait, de rögtön abbahagyta, amikor meglátta mosolyom.

-Még szép! Csak azt hittem, hogy ki fogsz dobni vagy ilyesmi.-nevetnem kellett. Nevettem magamon és ezen az egész szituáción. Olyan kínos ez az egész.

-Nos, akkor mostantól te vagy Mrs. Saade.-vigyorog a képembe.

-Na, azért ne haladjunk ennyire előre, de tetszik az új nevem, Mr. Saade!-nevetve csókolom meg. Ez életem egyik legjobb napja! Persze csakis az unokatesóm születése után!
Miután lezuhanyoztunk, és CSAK Eric megvacsorázott,-nem tudtam volna semmit enni-elmentünk aludni.

Másnap reggel nem találtam magam mellett senkit. Halkan kiosontam a konyhába a reggeli kávémért, amikor megláttam a zokogó és zaklatott fiút.

-Mi a baj?-rohantam hozzá. Levágódtam mellé a kanapéra, és a hátát simogattam. Próbáltam megérteni, mi ez az egész, de semmit nem tudtam.

-Az anyám szívrohamot kapott!-suttogta nekem. Nekem azonnal felmerül a gondolataimban, hogy talán nem élte túl, de gyorsan elhessegettem. Ne fessük az ördögöt a falra!

-Hogy van?-hangom annyira halk, hogy csak ő és én halljuk.

-Szörnyen! Az sem biztos, hogy túléli.-szörnyű látni, amikor egy férfiember sír, és ráadásul közel áll hozzád. Senki ne élje ezt át!

-Az orvosok biztos segítenek neki!-magamhoz ölelem, jelen pillanatban gyönge testét. Miért kell neki mindig szenvednie?

-Nem érted, hogy nem tudnak?-kiabált rám. A hangos szavak miatt összerezzentem. Otthon, a szüleim rengeteget veszekedtek. Vagy miattam, vagy rajtam, vagy csak egyszerűen szidták egymást. Nem mondhatnám, hogy könnyű életem volt, de ez a múlt...

-Van egy megoldás, és biztosan tudom, hogy jól lesz az anyukád!

-Még is milyen megoldás?

-Van nálam egy kis vámpírvér. Ha azt megissza, egyből rendbe jön!

-Komolyan beszélsz?-szemében remény csillant fel.

-A legkomolyabban...





2013. március 24., vasárnap

Érzelmek..., 9. fejezet

Meghoztam az új részt! Remélem mindenkinek, aki olvassa, tetszeni fog!
Jó olvasást!


                                                                            18+ 


-Mi a jó isten világít ennyire?-nyögdécseltem. Kinyitottam a szemem, de bár ne tettem volna! A nap úgy sütött, hogy kiégette a retinámat! Eszméletlen gyorsan visszacsuktam a szemem. Nem tudok mit csinálni, muszáj felkelnem. Erőt vettem magamon, majd felültem. Ebben a pillanatban hasított a fejembe ezernyi kés érzése. Hol vagyok? Miért van rajtam csak fehérnemű? És legfőképpen miért fekszem Ericen? Valaki válaszolna nekem? Hirtelen hatalmas csörömpölésre figyeltem fel. Mi a jó isten történik itt?

*Alex szemszöge*

Olyan jó mélyen és békésen aludtam, miért kell ilyen hajnali órákban felkelteni az embert? Várjunk csak! Én miért vagyok egy szekrényben? És miért van pia szagom? Egyáltalán hol vagyok? Nagyon durva lehetett az este, ha már erre sem emlékszek. Te jó ég? Miért akar felrobbanni a fejem? Mi történt tegnap?

*Eric szemszöge*

Hihetetlen, hogy eddig megbíztam Alexben. Azt hittem, hogy a barátom. Hogy tehette ezt? Pontosan tudja, mennyire belezúgtam Lizbe, erre lecsapja a kezemről? Milyen aljas ember! Miután faképnél hagytam a Lizhez fel nem érő csajt, Alexék után mentem. A kisördög a jobb vállamon azt suttogta, hogy tegyem tönkre az együttlétüket. A srácok megpróbáltak megállítani, de hajthatatlan voltam. Hívtam egy taxit, majd pár perc után már az ajtaja előtt álltam. Zenét hallottam, amit nem igazán értettem. Pár percig méregettem, majd berontottam.

-Alex, hogy tehetted, te nyomorult?-ordítottam el magam. Az összes szempár rám szegeződött. Hatalmas meglepetésemre Liz, Ria és Maria fehérneműben szaladgáltak! Mi folyik itt? Hirtelen Liz lépett elém.

-Te meg mit kiabálsz?-nézett rám csúnyán. Abban a szexi fekete fehérneműjében egyszerűen vadítóan festett. Végigmértem, majd a piszkos fantáziám már meg is indult. Egyszerűen tökéletes! Hibát nem lehet találni rajta. Kissé elpirult vágyakozó tekintetem láttán, majd leráncigálta rólam a kabátom, majd piát nyomott a kezembe. Elkezdtünk táncolni, majd ujjával mutatta, menjek hozzá közelebb.

-Tudod mit csináltunk?

-Na mit?-suttogtam pajkosan.

-Alexet leitattuk, majd bezártuk a szekrényembe! Bosszút álltam a telefonom miatt.-vigyorgott. Ez csak kettőt jelenthet: 1.: Bosszút állt, és emiatt boldog. 2.: Teljesen bepiált, ami miatt teljesen feldobódott. Én mindkettőre leadnám a voksom. -Hallod, rajtad túl sok a ruha! Túlöltözött vagy egy fehérneműs bulihoz! Ja és nyugi, nem leskelődök, csak ha akarod!-kacsintott. Már most bejön a részeg Liz! Levettem a felsőm, meg a gatyám, majd láttam az üres üvegeket. Ez nem elég! Gyorsan átszaladtam a lakásomba piáért, majd folytatódott a Party Hard!

*Liz szemszöge*

Nagy nehezen felálltam, Eric jócskán megnehezítette a dolgom, majd a konyha felé vettem az irányt. Az ajtóban már megláttam, mi okozta a zajt. Ria a törött pohárdarabokat szedegette a földről.

-Hadd segítsek!-térdeltem le mellé. Egy pillanatra nem figyeltem, már el is vágtam a kezem. A vér enyhe patakban folyt le kezemről a padlóra. Hangosan felszisszentem, amire Ria is felkapta a fejét.

-Oh, te jó ég! Ezt be kell kötni!-vette kezébe tenyerem. Megmutattam neki, hol van az elsősegélydoboz, majd készségesen bekötötte. Megköszöntem a segítséget, majd miután teljesen feltakarítottam a poharamat, elköszöntem a lányoktól. Ezután végre bevettem az életmentő tablettámat. Már megőrülök a fájdalomtól! A mozgolódás miatt beszaladtam a szobámba, majd felkaptam gyorsan egy rövidnadrágot és egy pólót. Kiszaladtam a nappaliba, ahol Eric ébredezett. A fejét nyomta össze, miért ismerős nekem ez a történet? Szótlanul hoztam neki egy fájdalomcsillapítót egy pohár vízzel, majd egy "Köszönöm!" pillantás után elfogyasztotta azokat.

-Durva volt a tegnap!-nevetett fel.

-Én alig emlékszek bármire is. A klub még megvan, meg az Alexes dolog, de utána hatásszünet!-próbáltam gondolkozni, de semmi több nem jutott eszembe.

-Jobb is, mert...-nem tudta befejezni, ugyanis hangos dörömbölés zavart meg minket.

-Ez biztos Alex!-suttogtam.

-Engedd ki, már eleget kapott.-suttogta a fülembe.

-Oké!-amint kinyitottam, Alex kizuhant a bútorból.

-Na jó! Hogy kerültem ide, mit keresek itt és áú!-vakarta meg fejét. Na itt kitört belőlünk Erickel a röhögés. Az a nyúzott feje és a nyavalygása betett nekünk. Röhejesebb már nem is lehetne!
Miután őt is elrendeztem, ami 3 dologból állt: 1. Gyógyszert kapott ( lassan kifogyóban van ), 2. Kapott reggelit, 3. Bocsánatot kértünk, majd hazaengedtem. Ezután Ericnek interjúra kellett mennie, de megígérte, hogy este filmet nézünk. Én addig kitakarítottam. Miután ezzel is végeztem, úgy döntöttem, ideje vásárolni menni. Persze csak kaját. Szerencsére akit megkérdeztem, tudott angolul, ezért eligazított a közeli bolthoz. Kicsit gyerekesen a kocsimmal száguldoztam mindenhová. Éppen a tejeknél voltam, amikor belém jött valaki.

-Oh, jag är ledsen!-mondta svédül a szőke hajú srác.

-Sajnálom, nem beszélek svédül!-válaszoltam szégyenlősen.

-Bocsánat! Én kérek elnézést. Nem tudtam. Bár az igazat megvallva tényleg nem nézel ki svédnek!-mosolyodott el.

-Ezzel mire célzol?-néztem rá morcosan.

-Semmire! Amúgy bocs, hogy beléd mentem, de ebben te is hibás vagy!-mutatott rám.

-Én? Mit csináltam?-tettettem a felháborodottat.

-Ha nem vagy itt, nem megyek beléd!

-Aha fogd rám!-nevettem fel-Amúgy megtudhatnám a vádlóm nevét?

-Ja, persze. Én bunkó nem mutatkoztam be. Szia, a nevem Danny Saucedo!



-Szia! Az én nevem pedig Elizabeth Gilbert. És magyar vagyok!-mosolyogtam rá ezerrel.

-Na látod! Mondtam, hogy nem svéd!-mosolyodott el-És...megadod a számod?-nézett rám szégyenlősen.

-Persze!-miután bediktáltam neki, elköszöntünk. Nagyon kedves srác. Remélem majd felhív.

Miután az asztalomra leraktam a cuccaim, bekapcsoltam a tv-t. Hát nem más ment, mint Eric egyik száma. Felhangosítottam, majd miután mindent elpakoltam, kicsinosítottam magam. Felvettem kedvenc szegecses pólómat, majd a hajamat kivasaltam. A végeredmény nagyon tetszett.


Eric este nyolckor érkezett meg. Úgy nézett ki, mint aki hullafáradt. Észre sem vette, hogy ez nem az ő lakása.

-Szia Eric! Végre végeztél! Azt hittem, hogy elütöttek vagy valami.-nevettem.

-Te meg hogy kerülsz ide?-nézett rám, mint borjú az új kapura.

-Ó, drágaságom!-mentem oda hozzá, majd a fejét simogattam-Ez az én lakásom!

-Így már értem! Milyen filmet nézünk?-villanyozódott fel.

-Barbie?-nevettem gonoszan.

-Soha! Ha te komolyan meg akarod velem nézetni, halott ember vagy!-fenyegetett meg. Huhú ,de félek!

-Jó, válassz te! De ne horrort!

-Mondjuk...Drágán add az életed?

-Na az jó! Hozok chipset meg kukoricát. Sört is hozzak?

-Te egy kibaszott gondolatolvasó vagy!-mosolygott rám, majd szó szerint ráesett a kanapémra. Olyan helyes ilyenkor! Fogtam a cuccokat, és az asztalra dobáltam, majd kinyitottam a söreinket. Eric még átszaladt a DVD-ért, majd végre elhelyezkedtünk. Ő átkarolt, hát mit ne mondjak, nem ellenkeztem! A durvább jeleneteknél jobban magához húzott. A film közepénél levette a hangot, majd maga felé fordított.

Little mix-DNA /várjátok meg, amíg elkezd énekelni/

-Miért csináltad ezt? Most jön a legjobb rész!

-Figyelj! El kell mondanom neked valamit! Már régóta érzek irántad valamit...

-Büdös vagyok?-szakítottam félbe, majd úgy tettem, mintha megszagolnám a hónaljam. Felröhögtem, de Eric még mindig komor volt.

-Ne szakíts félbe! Olyan vagy, mint egy neveletlen gyerek ilyen komoly pillanatban is!

-Jó bocsi, folytasd!-hupsz, megint közbeszóltam. Erre a válasz csak egy ideges sóhaj volt.

-Amióta itt vagy, fenekestül felfordult az életem. Amit őszintén nem bánok. Pont erre a változásra volt szükségem. Rád van szükségem!-szerelmesen suttogott, majd az számat kezdte nézni. Ajkait az enyémekhez tapasztotta, eleinte lágyan, érzékien csókolt, majd egyre szenvedélyesebb lett. Elfektetett a kanapén, majd csókokkal borította a nyakam. Akármennyire élveztem is, amikor a pólóm lekerült rólam, megállítottam.

-Ne itt...-suttogtam érzékien. Hirtelen egyik keze combom alá került, majd a másik derekamat fogva felemelt, majd bevitt a szobába. Lefektetett az ágyra, majd miután csak fehérnemű maradt rajtam, csókolgatni kezdte minden porcikám. Kezeivel combom belső felét simogatta, de nem hagytam, hogy ő irányítson. Egy pillanat alatt lovaglópózban voltunk. Levettem pólóját és a nadrágját, majd én is csókolgattam, simogattam, ahol értem. Férfiassága egyre növekedett, a látvány láttán beleharaptam alsó ajkamba. Nem bírta tovább, ő akarta kezébe venni a dolgokat. Egy pillanat alatt fölém került, levette a fehérneműm, persze ő sem maradt gatyában. Mielőtt cselekedett volna, újfent leállítottam.

-Van nálad gumi?-lihegtem.

-Nincs. De ha neked megfelel, kockáztathatunk...-húzódott perverz mosoly szájára. Egy vállrándítással elintéztem, majd belekezdtünk a fülledt éjszakába...

2013. március 3., vasárnap

A buli, 8. fejezet

Sziasztok!Nagyon örülök, mert egyre többen nézik meg az oldalt.A fejezetekkel próbálok sietni, de nem mindig sikerül időben, amit sajnálok, de meghoztam az újat, úgyhogy jó olvasást!



Azt hittem, együtt megyünk a srácokkal, de tévedtem.Én Erickel megyek, a többiekkel csak ott találkozunk.Azért még át kellene beszélni a csajokkal a dolgokat.Alex amúgy is bepiál, de mivel veszem rá, hogy hozzám jöjjön?Na mindegy.A klub vagy mi nem volt messze, csak hideg volt, de azt úgy is imádom!Kicsi korom óta imádom a havat, meg a hideget.Néha csúfoltak is e miatt.De hát ha egyszer szeretem az esőt!Egy lenge kabátot vettem még fel, amit kicsit sem bámult meg Eric.

-Csak így jössz?Tudod, ez itt Svédország, és mégiscsak tél van!És nem szeretném, ha megfáznál!

-Kuss!Ez az én dolgom, amúgy is, eleget hallgattam ezt apámtól, úgyhogy csak induljunk már!-utálom, ha valaki meg akarja mondani nekem, mit tegyek.Ez az én életem, én döntök.Tudom, kívülről úgy látszik, hogy e téren hamar robbanok, de ha az apádtól folyamatosan azt hallgatod, hogy mit, hogyan csinálj és hogy amit csinálsz, miért nem jó, az eléggé lerombolja az önbizalmad.Ugyanakkor erőssé is tesz.Csak azt vettem észre, hogy szétnyitja karjait, ölelésre várva.Megadtam neki, de ez inkább miattam volt.Hogyan érzi meg valaki olyan, aki csak pár hete ismer, hogy rosszul érint ez a téma?Szinte felfoghatatlan.Hihetetlen egy pasi!

-Gyere, menjünk be, a többiek már várnak!És sajnálom, ha megbántottalak.-félve, de mosolygott.Ez annyira aranyos tőle!

-Semmi baj, majd ha érdekel, mesélek többet erről, de most már menjünk, és nehogy felhozd még ma!Csak jól akarom érezni magam!-adtam arcára egy gyors puszit, majd megragadtam a karját és úgy húztam be.Mivel már lefoglaltuk, nem kellett kivárni a sort.Szerencsére a rajongók sem vettek észre, úgyhogy eleve jól indult minden.Szemeimmel Alexéket kerestem, de csak a lányokat láttam meg.

-Hát Alex hol van?-vontam fel szemöldököm. Ericre néztem, vagyis néztem volna, de már ő is ment táncolni a srácokkal.

-Nyugi, csak kicsit "szomjas" volt, úgyhogy ha a táncparkett közepére nézel, akkor megtalálod.-meg sem vártam, míg Ria befejezi, elfordítottam a fejem, és megtaláltam a mi Alexünket.Kicsit már becsiccsentett, de még nem érte el a "filmszakadás" fokozatot.Ezt onnan tudom, hogy egy perce már néztem, és még nem esett el.

-Akkor jó, na és mit iszunk?

-Te nem iszol!Neked haza is kell vinned!Ugye megcsináljuk?-kérdezte Maria.

-De attól még egyet-kettőt ihatok!Nem lesz semmi bajom, higgyétek el!Bízzatok bennem!-mindketten elgondolkoztak, de aztán egy biccentéssel elintézték-Mit ajánlotok?

-Hát kezd egy gyümölcsössel, mondjuk barackkoktéllal, majd egy kicsit durvább jöhet.Az pedig lehet mondjuk...

-Whiskey!-fejeztem be.Egyszerűen imádom azt az italt.-Mindjárt jövök!Ti kértek valamit?

-Áh, nem kell!Van még itt pár pia, na meg már most be vagyunk baszva, szóval majd később.-Ria kacsintott egyet, majd nyúlt még egy italhoz.Itt aztán tudnak inni az emberek!A pultnál nem nagyon figyeltek rám, ezért feljebb húztam a ruhám alját, majd kitoltam dekoltázsom, és kissé túlfűtött hangon kértem az italokat.Persze, hogy rögtön megkaptam, amit akartam, mellé pedig egy telefonszámot.Mosolyogva elfordultam, majd a papírt el is dobtam.

-Ez így nem ér!Én már öt perce itt állok!Neked hogy sikerült?-fordult hozzám Eric.

-Drágám!Nőből vagyok, és a pincér pasi.Vajon hogy?Na, de mit kérsz?

-Kezdetnek whiskey jó lesz!-súgta a fülembe.

-Akkor tessék!-nyújtottam oda italomat.

-Ne már, hogy te is szereted!

-Hát legalább neked így szerencséd volt.Meg amúgy kedvencemnek inkább mondom a borokat.

-Hogyan hasonlíthatunk ennyire?

-Én tudjam?Lehet, hogy egy elfeledett féltestvérem vagy!-láttam, amint lefagy, majd beleborzong a gondolatba.Tiszta hülye!

-Az kéne még csak!Inkább nem!Nem akarok még több testvért magam köré!Van elég így is!-egy mozdulattal lehajtotta a pohár tartalmát, majd otthagyott.Köszönöm vagy valami?A poharat visszatettem a pultra, majd visszamentem a boxunkhoz. Marian látszott, hogy nincs jól, de csak folytatta a piálást. Ria a táncparketten nyomult, mögötte szorosan egy pasi.Nem láttam ki az, de nem is érdekelt, mikor Maria kiszaladt hányni a mosdóba, utána akartam menni, de leintett.Hát jó.Megittam a poharam tartalmát, majd már éreztem is a hatást.Egyre jobban feloldódtam, persze figyeltem Alexet is.Hirtelen megkocogtatták a vállam, amire megfordultam. Erickel találtam magam szembe, majd megragadta a derekam és szorosan magához húzott.A sors keze, hogy egy lassú szám következett.Még azt is el tudom képzelni, hogy ezt ő kérte a djtől. Kezeimet nyaka köré csavartam, majd úgy lassúztunk.Az illata valami isteni volt!Persze ez másodlagos a dögös megjelenése mellett.Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?Hirtelen megragadta az állam, majd a szemembe nézett.Tekintete tele volt vággyal és érzelmekkel.Szemei letévedtek ajkaimhoz.Vészesen közeledni kezdett.Már majdnem megcsókolt, amikor is Ria megkocogtatta a vállam.

-Nem akarok zavarni, de...-közel hajolt a fülemhez, hogy csak én halljam- Alex be van állva annyira, hogy elindítsuk a tervet!

-Rendben!Megyek!-egy sajnálom tekintetet küldtem Eric felé, majd Riaval Mariahoz csatlakoztunk, persze már teljesen jól volt.Meg sem látszott rajta a hányás.Alex eléggé kész volt már, úgyhogy otthagytam a lányokat, majd odamentem hozzá.

-Hát te mennyit ittál ma?

-Kicsit sokat!Hallod...hallod...te...rohadt jól nézel ki!Miért nincs pasid?-alig tudott beszélni, ez jó jel.

-Kösz, de nincs szükségem rá.Minden pasi bunkó és csalfa.Nekem nem kellenek!-mondtam "álszomorúan".

-Nem mindegyik!Itt vagyok én!Válassz engem!Nézd ezeket az izmokat!-megfogta a mutató ujját és behajlította-Ezek az ujjizmok!-nevetett.Hát ez hülye!

-Tudod mit?Bizonyítsd be!A többiekkel felmegyünk hozzám üvegezni, gyere te is!

-Áh, nem is tudom!Haza kéne mennem!Ha tudnám merre van a lakásom...

-Ne már!Mindenki ott lesz!Gyere!

-Na jó, de majd vigyél haza!

-Rendben, gyere!-megfogtam a kezét, majd húztam kifelé, egészen a bejáratig...

*Eric szemszöge*

Már csak egy kevés hiányzott, hogy megcsókoljam.Persze Rianak pont jókor kellett jönnie.Már az elejétől fogva érzek Liz iránt valamit, de úgy érzem, ő semmit.Mindig elhajt, de én loholok utána, mint állat.Megalázó, de szerelmes vagyok!Igen, szerelmes vagyok!Egy olyan lányba, aki csak barátként tekint rám, de nem zavar.De miért?Miért viselem el ezt a kínzást?Számtalanszor elképzeltem az első csókunkat, az első karácsonyt, majd a lerészegedésről szóló első szilvesztert.Azt, amikor megkérem a kezét.Amikor az oltárnál könnyes szemekkel mondjuk ki az igeneket.Eléggé nyálas, de ez van.Ha csak a barátom marad, abba én belepusztulok.Gondolkodásomat Edin zavarta meg.

-Hallod, Liz hova megy Alexszel?-amint végigmondta, megmerevedtem.Nem!Az nem lehet, hogy Alex meg ő.Képtelenség!Sajnos túl kíváncsi voltam, ezért odanéztem.És tényleg együtt távoztak.Lehetetlen!Egy világ tört össze bennem.Akkor tényleg nem jövök be neki?Az mégis hogy lehet?Egész Svédország odavan értem, de legfőképpen most a csajokat emelném ki.És mégis lelép vele?Inkább elköltözök, mint hogy a kettejük románcát végignézzem.Idegesen dobtam a földre üres poharamat, majd odamentem egy csajhoz, és bosszúból elég szenvedélyesen elkezdtem vele táncolni.Nem történt semmi, nem voltam rá képes.Olyan érzésem volt, mintha megcsalnám Lizt. Miért vagyok ennyire hibbant?

*Liz szemszöge*

Alex az egész hazautat végigaludta.Persze a lányok csak röhögtek rajta, meg telefirkálták szegény arcát.Nem kell megijedni, nem alkoholos!Segítettek felvinni, majd hoztunk egy kis piát. Shh...Erictől loptam!Levettük az ingét és a gatyáját, majd ráöntöttünk fél üveg vodkát, és bezártuk a szekrénybe.Összepacsiztunk, majd beindítottam nem olyan hangosan egy kis zenét. Kiittuk az üveg tartalmát, majd az egész házban, Isten tudja, miért, az üvegezés után, fehérneműben rohangáltunk.Nem tudom mit csináltunk, mert még csak arra emlékszek, hogy Eric bejön, valamit mond nekem, de nem értem mit, majd hoz még piát és fehérneműben táncolunk...












2013. február 23., szombat

A terv, 7. fejezet

Sajnálom, hogy ennyit késtem!Sajnos rengeteg dolgom volt, ezét késtem ennyit.Nem is beszélek többet, jó olvasást!


                                                                       Shake that ass

-Mondd már!-suttogta hangosan Ria.

-Ha ma úgy is elmegyünk bulizni, valamit ott kéne vele csinálni, csak azt nem tudom, mit...-erősen gondolkoztam, de nem jutott semmi eszembe.Pedig máskor, amikor mérges vagyok, csak ömlenek belőlem az ilyen gondolatok.

-Mi lenne, ha leitatnánk?-fordult felém Maria.

-Az nem jó, leitatás nélkül is sikerül neki félholtra innia magát.-Ria összenyomta fejét, annyira gondolkozott-Megvan!

-Na?-sürgettem.

-Mi lenne, ha megvárnánk, amíg leissza magát, aztán bezárnánk valahová?

-Ez nem is rossz ötlet!Mondjuk elhozzuk hozzám, és bezárjuk a szekrénybe!Basszus, te zseni vagy!-ütögettem meg Ria vállát.

-Kösz, de legalább nem nekem kell majd hallgatnom a nyavalygását!

-Azt bízzátok rám, ebben profi vagyok.Na és mondjuk milyen szórakozóhelyek vannak?

-Nem messze van egy bár, ami egy idő után diszkóvá válik, szerintem az jó lesz!És nincs messze Eric lakásától, szóval tökéletes!

-Akkor megbeszéltük!De erről a fiúk nem tudnak!-néztem mélyen a szemükbe, csak hogy megbizonyosodjak, nem fognak köpni.

-Dehogy!Akkor lelőnénk a poént!

-Én sem mondom el.-helyeselt Maria is.

-Akkor le van rendezve.Nekem mennem kell, de ma akkor még találkozunk.Sziasztok!-intettem egyet, majd 180 fokos fordulattal hátat fordítottam nekik, és indultam megkeresni Ericet. Csak hogy sehol senki.Ez nekem nagyon gyanús...Mindenütt jól végignéztem, de sehol sem találtam a fiúkat.Van egy olyan érzésem, hogy hamarosan előbújnak...

-Csak nem engem keresel, drágám?-hallottam magam mögött Eric mély hangját.A lépései hangja arra utaltak, hogy közeledik felém.Félnem kellene?

-Nem, bocs, kellene?-kérdeztem flegmán.Megakartam fordulni, de egy izmos test megakadályozott.Hirtelen két kart éreztem a derekamon, majd egy puszit a nyakamon.Komolyan így akar játszani?Hát akkor megkapja.Megfordultam, majd a karjánál fogva magammal húztam a női wc-be.Körülnéztem, hogy van-e bent valaki de szerencsém volt.Behúztam az egyik fülkébe, becsuktam az ajtót, lehajtottam az ülőkét, majd rálöktem.Az ölébe ültem, majd elkezdtem cirógatni a haját.Teljesen ledöbbenten bámult rám, közben szemezgetett ajkaimmal.Teljesen közel hajoltam, csak egy centi választott el minket...

-Csak szeretnéd, drágám!-nevettem a képébe, majd egy gyors mozdulattal lekerültem róla, majd kirohantam.Amikor kiértem egyszerűen felszakadt belőlem a nevetés.Azt a döbbent arcot életem végéig nem felejtem el.De legalább visszakapta, amit eddig művelt velem.Időközben kicsörtetett dühösen a mosdóból, majd direkt, enyhén meglökve engem elhaladt mellettem.Én csak ledöbbenten bámultam, majd elindultam felé.Megfogtam a karját, szembefordítottam, majd enyhén kezemmel végigsimítottam puha arcán, aztán egy puszit nyomtam rá.Ismételten megdöbbent, de aztán egy gonosz mosoly terült el arcán, ami nem tetszett nekem.Hirtelen feldobott a vállára, majd gyors elköszönt a többiektől, és bedobott a liftbe, majd ő is beszállt.

-Mi ütött beléd?-vontam fel szemöldököm.

-Semmi, csak melletted megőrülök, persze jó értelemben.-villantott egy fényes mosolyt.

-Most ennek örüljek vagy legyek szomorú?

-Szerintem örülj, mert ilyenkor sokat baromkodhatunk.-egy apró puszit nyomott az arcomra, bár közel volt a számhoz...

-Akkor örülök!-mosolyodtam el, de rohadtul zavarban voltam.Mondjuk ilyen pasi mellett, nem nehéz ezt elérni-És akkor mikor megyünk abba a bárba vagy hova?

-Melyikbe?-értetlenkedett.

-Amelyik nem messze van tőlem meg tőled.Mármint a lakásainktól.

-Ja, tudom!Hát, mondjuk 9-kor indulhatunk, mert akkor már kezdődik a buli.-vigyorgott, közben pedig kinyílt a lift ajtaja.Ismételten felkapott a vállára, majd egészen a kocsiig nem eresztett.Még az ütlegeléseim a hátán sem állították meg.Mikor végre letett, egy lépést hátráltam, nehogy megint csak úgy kedvtelésből felkapjon.Csak az volt a gond, hogy erőteljesen megszédültem.Szerencsére ezt ő is észrevette, ezért megfogott, nehogy elessek.Végre beültünk a kocsiba, és hazaindultunk.Miért vagyok ilyen szerencsétlen?Úgy érzem, mintha nem is önmagam lennék ilyenkor, pedig én erős vagyok.Nem csak fizikailag, hanem lelkileg is.De mellette, mintha egy porszem lennék ebben a hatalmas világban.Ő nem hozzám való, mert felsőbbrendű, ismert és millió lányok vannak oda érte, mégis velem foglalkozik.Mit tegyek?Mondjam azt, hogy ez nekem nem megy, és költözzek másik helyre vagy kezdjek érte küzdeni?Valaki adhatna egy elcseszett tanácsot!Vagy legalább mutassa meg valaki, miért ne hagyjam itt ezt az egészet!Segítség!Könyörgöm!Megvan!Felhívom a barátnőm. Eric úgyse érti, mit beszélek.Gyorsan bepötyögtem a számát, és már ki is csengett.Szinte azonnal felvette.

-Szia!

-Szia!Tudnál nekem segíteni?-váltottam magyarra.

-Miben?Mi a baj?

-Csak van itt egy fiú, és nem tudom, mi legyen.

-Helyes, mi?

-Ja, honnan tudtad?-fura fejet vághattam, mert az előbbi "Mi a francot beszél ez a csaj?" arckifejezéséből átváltott "Ez a csaj nem normális!"-ra és kinevetett.Kösz szépen!

-Drágám, én már első óta ismerlek.Na de mit is akartál kérdezni?

-Csak elbizonytalanodtam, mert rohadt helyes, de ismert, meg minden, de mégis közeledik felém.Mit tegyek?Költözzem tőle távolabb vagy én is közeledjek?

-Tedd azt, amit a szíved diktál!Abból csak nem lehet gond!

-De mi van, ha rosszul döntök és életem végéig bánni fogom?

-Ahjj, veled aztán ilyenekről nem lehet beszélni.Szerintem közeledj hozzá, de várd meg, amíg ő teszi meg az első lépést.És aztán használjatok gumit!

-Hahaha, mondja Mrs. Sohanemleszgyerekem!

-Ha még egyszer ezt mondod, kinyírlak!

-Ahhoz túl messze vagy, édes!

-Jól van, te tudod, Lady...

-Kussolj!Mondtam már, hogy ezt hagyd abba!Ez már nem vicces!

-Nem akartalak megbántani, Lady!-röhögött a vonal túlsó végén.Na ilyenkor nyírnám ki drága barátnőmet!

-Na jó, elegem van!Megyek, szia!-meg sem vártam válaszát, inkább kinyomtam.Egy hülye farsang óta hív Ladynek...

*Nyolcadikban*

-Hallod, 5 perc múlva ott kéne lennünk!Haladhatnál!

-De a hülye hajsütővasad nem csinál semmit a hajammal!Amúgy is, nem fogsz gyalogolni!

-De most vettem ezt az új cipőt!

-Nem gondolod, hogy farsangra, főleg táncra nem kéne egy 7,5 cm-es magassarkú csizmát felvenned?

-Szerintem jól néz ki!És lehet benne táncolni, de inkább menjünk már!

-Áh, ezt a szart ki kéne dobnod!

-Te akartad ezzel csinálni!

-De nem emlékeztem, hogy ennyire sok idő kellene hozzá, és még akkor is csak alig látszik.Inkább kikapcsolom.Na, hogy néz ki a hajam?-néztem rá kérdőn, de amikor szembe fordultam vele, hangosan felnevetett.

-Mi olyan vicces?-szúrós tekintetem találkozott övével, majd elhallgatott.

-Semmi, de olyan jó a hajad, Lady!-újra kiröhögött.Remek!Többet nem csinálok ilyet.

-Ne hívj így!Amúgy miért is kaptam ezt a szar becenevet?

-Csak a hajad olyan, mint egy középkori nőé.-már majd megfulladt, de már nem röhögött.Semmi nem jött ki a torkán, csak összeesett és a hasát fogta.Én gyors ráültem a combjára, majd felkiáltottam.

-Úr Isten!Ez meghalt!Újra kell éleszteni!-amikor az utolsó szót kimondtam, hirtelen elhallgatott, majd dühösen rám nézett. Alig értem mellkasához, már elkezdett csapkodni.

-Te hülye paraszt!Anyádat élesszed újra, seggfej!-Kezeivel és lábaival kapálózni kezdett, és engem ütögetett.Mindig ez van...

-Elég már!Amúgy meg... -ránéztem az órámra- már hivatalosan is elkéstünk!Kapkodj, és mögém ülsz a biciklin!

-De a múltkor is leestem!

-Mert lecsúszott a segged, arról én nem tehetek.Na gyere!-odanyújtottam a kezem, majd segítettem neki felállni.

Amíg idejöttünk, úgy szorított, hogy alig kaptam levegőt.Asszem eltört pár bordám, bár itt a kórház...
Össz-vissz 10 percet késtünk, de senkinek nem tűnt fel.Gyorsan átöltöztünk, majd még egyszer elgyakoroltuk a táncot...
Már mindenki sorszámot húzott.Mi kaptuk az 5-öset.Nem voltak valami jók, de pont az előttünk lévők voltak szerintem a legjobbak.Ki tudna überelni egy paraszt happeninget?Hát senki!De még a miénk sem ilyen jó, bár az a kis rendőrmotor...

*Most*

Miért nem tudja elfelejteni a Lady nevet?Áh, kibírhatatlan!De legalább adott valami elfogadható tanácsot.Közben Eric lakásom ajtajához dőlt, úgy hallgatta végig a beszélgetést.Szegény már nagyon unta, úgyhogy siettem, hogy kinyissam az ajtót.Még szerencse, hogy pont az aljára csúszott!De jó!

-Na jó, ne szarakodj már ennyit!-a zsebéből elővett egy kulcsot, majd egy mozdulattal kinyitotta az ajtót.Egy kibaszott varázsló!Amúgy csak most esett le, hogy az nem az én kulcsom volt...

-Hé!Honnan szerezted ezt?-néztem a kezére, amiben a kulcsot szorongatta.

-Ja, kértem egy másolatot.Amúgy meg itt van a másik is, hogy cseréljünk!-nyújtotta a kis darabot.

-Kértél tőlem valaha is engedélyt erre? Vagy szerinted én belemegyek ebbe?

-Igen!-mondta határozottan, közben kihúzta magát.

-Jól gondoltad!-egy hatalmas mosoly jelent meg arcán, és már csak azt vette észre, hogy kikapom a kezéből a tárgyat.Teljesen ledöbbent, majd végre bementünk a rezidenciámba.

Úgy döntöttünk, hogy pizzát rendelünk. Kb. 20 perc múlva már meg is érkezett és a kanapén ettünk.
Olyan 6 óra felé elküldtem, hogy elkészülhessek a bulihoz.Egy órát csak zuhanyoztam, olyan jól esett egy ilyen nehéz nap után.Majd megcsináltam a hajamat, a sminkemet, majd odaálltam a szekrényem elé.De nehéz egyedül dönteni!De végül is kiválasztottam egy gyönyörű ruhát, egy hozzá illő magassarkúval.



Fél kilencre készen voltam, de éppen jókor vettem fel a melltartómat, amikor Eric toppant be...

-Áh, sehogy sem tudom...öhm...bocs...én...-egy értelmes mondatot nem tudott kinyögni, annyira bámult.

-Na mivan?A macsó nem tud megszólalni?-mosolyogtam meg arckifejezését.Úgy nézett, mint aki életében nem látott fehér embert.Pár perc múlva minden visszatért a régi kerékvágásba.

-Csak valami gyönyörűt láttam meg!-jól láttam, hogy elpirult?Igen, már biztos, hogy elgyengült a mindig erős pasi.Ezt a pillanatot életemben nem felejtem el!

-És mit is nem tudsz?-vontam fel szemöldököm, majd leültem a kanapéra.

-Csak sehogy sem állt össze a hajam, és ez már az idegeimre ment.De megoldom...

-Jól van, akkor kimennél?

-Már mindent láttam, amit szerinted nem kellett volna, szerintem meg igen, szóval eszem ágában sincs!

-Bunkó!

-Seggfej!

-Én úgy utállak Saade!

-Én még jobban, édes!-már megint az a mosoly...Ha továbbra is így haladunk, nem jutunk el soha abba a diszkóba.Pedig Alexnek hosszú éjszakája lesz...



2013. január 27., vasárnap

A csapat, 6. fejezet

Sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok, de megérte! Egész jól sikerült a felvételi, szóval nagyon boldog vagyok!Nem húzom tovább...
 Ui.: a zenét többször indítsátok el, mert az üldözős résznél nagyon jól hat!
Jó olvasást!









Hihetetlen, mi mindent beleadnak csak egy szimpla próbába.Mintha az életük múlna rajta, hajtják magukat.De lehet, hogy csak hülyeségeket beszélek, és csak Tomas jelenléte miatt küzdenek.Ennyire nem para a pasi!Inkább olyan, hogy kívülről kemény, belülről pedig nagyon kedves, szerethető, barát.De ezt nem mutathatja ki, különben nem lenne jó menedzser.És ez egy feltörekvő karrierhez kell is.A legfurább dolog, hogy még soha nem kerestem rá Ericre a neten, úgyhogy most megteszem...

-Eric Saade...-suttogtam, miközben bepötyögtem a nevét youtubra. Rengeteg találat érkezett, de ami nekem szemet szúrt, az az ESC 2011.Rákattintottam, és végignéztem a videót.Egyszerűen...kurva jó.Semmi elhibázás, tiszta hang, remek táncosok.

-Ez hihetetlen...-suttogtam, remélve, hogy senki nem hall meg és nem néz rám.Hát, mint mindig az ilyen esetekben, tévedtem...

-Te meg mit csinálsz?-lépett elém Alex, a nyakát egy törülközővel dörzsölve.

-Semmit!Miért?-vágtam rá gyorsan, mire oldalra döntötte a fejét és úgy méreget, mintha kételkedne.

-Akkor minek dugod el a telód?-emelte fel egyik szemöldökét, és a lábával idegesen dobolni kezdett.

-Mi közöd van hozzá?-védtem magam, de értelmetlen volt, ugyanis kikapta a kezemből és elfutott vele.

-Hú, fehérneműs képek!-kiáltotta el magát.A fiúk mind odarohantak, kivéve Tomast. Ő az egyetlen,akit nem fogok megölni, még...

-Nem fogod túlélni!-mielőtt elkaptam volna, megint elfutott.

-Te komolyan Ericre izgulsz?-nézett fel rám a lépcsőről, miközben a telefonom nyomkodta.

-Nem!Hülye vagy?Soha nem tettem ilyet, és nem is fogok!-rohantam utána.Miért kell a táncosoknak ilyen jól futniuk?

-Kétlem!Komolyan, hányszor dugtatok már?

-Soha!-kiabáltuk egyszerre Erickel. Eddig észre sem vettem, hogy követ engem.Vajon megsértődött azon, hogy soha nem fogom...khm...szeretni?Nem akartam beletiporni a lelkébe, de nekem mindig minden sikerül, főleg ha erről van szó.

-Van nálam sokkoló, és ha nem adod vissza, használom!

-Komoly van nálad?-nézett az arcomra. Szemeiben fájdalmat és értelmetlenséget láttam, mégis mosolygott.Én ezt rohadtul nem értem!

-Dehogy, de szerinted nem most kell blöffölni?

-Ott a pont!De szerintem ne rohanjunk feleslegesen. Remekül használhatnánk a liftet is!-mutatott az előbb említett "doboz" felé.Remek, most úgy érzem teljesen hülye vagyok. Muszáj mindig ezt éreztetnie velem?

-Menjünk!-rohantam a gombokhoz, és mint egy őrült nyomkodtam azokat.Fél perc múlva kinyílt, és egyszerre léptünk be, ahol folytattam a nyomogatást.Kicsit sem tűnök idiótának...

-Szerinted visszaadja?

-Miután átküldte magának azokat a kicsit sem rossz képeket...-röhögve oldalba böktem, amit most furcsán, nem kért számon-, utána örömmel visszaadja, miközben végig mér.

-Ezt te honnan tudod?

-Mindegyik lánnyal végigcsinálta ezt.Ez amolyan beavatás, Alex módra.-nevetett fel.Amikor nevet, azt mindig pajkosan és szexin teszi, de most csak röfögésre tellett neki.

-Akkor, vegyem úgy, hogy közétek tartozom?

-Mindenféleképpen, igen!-villantott egy, most már dögös mosolyt.

-Ezt jó tudni, de azért mindenkinek megvan a saját magánszférája!

-Ezt neki magyarázd el...-bökött ujjával a vigyorgó táncos felé.Mikor nyílt ki a lift ajtaja?

-Köszönöm, édes!-nyújtotta kezét, amiben szorongatta a készüléket.

-Ha még egyszer elveszed, esküszöm, rád szabadítok egy rakás vámpírt!-artikuláltam, hogy eljusson a kicsi agyáig, mire akarok kitérni.Aztán eljutott a tudatomig, mit is mondtam...

-Hú, te aztán rengeteg vámpíros filmet nézhetsz, csajszi!De szerintem inkább az ágyat gyűrjétek, mint hogy horrort bámuljatok, oké?-húzta össze a szemöldökét.

-Alex, leállhatnál már!Kicsit beteg vagy ilyenkor!Felfogtad, hogy ő csak a barátom?-förmedt rá Eric, amit én egy hálás pillantással köszöntem meg.

-Ti komolyan még nem...jöttetek össze?

-Nem!-daráltuk le egyszerre gépies hangon.

-Pedig ez nem jellemző rád, haver!-ütögette meg az arcát.

-Mi van?Ennyire kanos vagy, hogy képeket lopsz?-löktem meg a vállát, de nem válaszolt, csak elpirult.Bingó!Akkor rátapintottam!-Mióta nem dugtál?-vontam fel szemöldököm.

-Hát egy jó ideje nem...-sütötte le szemét.

-Van egy ötletem!

-Na mi az?

-Menjünk ma el bulizni!-csaptam össze tenyerem, mint a mi kis Tomasunk. Tényleg!-Tomas, a gőzmozdony!

-Hát igen, szeretjük a vonatokat!-Tessék?Akkor a Tomasos beszólásomat tényleg kimondtam? Hupsz...

-Ezt tényleg kimondtam?-adtam hangot értetlenségemnek.

-Bizony drága, de legalább nem hallotta!-nyomott csókot a homlokomra Eric. Hahaha...tényleg rohadt vicces, de így sem vagyok a szeme fénye, ha jól láttam.Azt kéne még, hogy még meg is tudja...

-Ne mondjátok el neki!-kérleltem, és közben haladtunk vissza a terembe.

-Nem fogjuk!-emelte szívéhez kezét a táncos.

-Én sem fogom!-utánozta az énekes.Ezeket melyik állatkertből hozták?

Hirtelen csörögni kezdett a telefonom.Gyorsan ránéztem a kijelzőre: anyám az!

-Szia anya!-szóltam bele magyarul.

-Szia kicsim!Minden rendben?Nem jelentkeztél, mióta elutaztál!-valósággal hadarta a szavakat.

-Ja, bocsi, csak el voltam foglalva.Tök jó fej srácokkal ismerkedtem meg itt, bár az eleje nem volt semmi...

-Mesélj!-mondta lelkesen.Igen, ő egyben az egyik legjobb barátnőm is.

-Hát a repülőtéren majdnem lekapcsoltak a melltartóm miatt, aztán itt mindenki olyan köcsög volt!De pár sráccal jóba lettem.-megmosolyogtam, hogy most róluk beszélek, de rohadtul nem értik.A lift időközben kinyílt, úgyhogy a folyosón ültem le egy székre.A többiek csak ráncolt homlokkal doboltak a lábukkal, karba tett kézzel.Ennyire unatkoznak, vagy azt hiszik, valakinek kiteregetem, hol vannak?

-Drágám!Mondtam, hogy nem jó ötlet oda menni!

-Ne már anya!Azoknak csak rossz napjuk volt!De a többiek aranyosak!

-Ugye tudod, ha apád megtudja, hogy fiúkkal barátkozol, egy kissé ki fog akadni!

-Igen, ezért kérlek, hogy ne mondd el neki!

-Nem fogom!És milyen a város?

-Még nem nagyon néztem körül, de majd fogok.Lesz még időm!

-Mégis ki akadályoz meg abban, hogy körülnézz ott?

-Anya!Nem mindegy?Inkább te mesélj!Emilyék hogy vannak?-Igen, van egy nővérem is.Csak 10 év van köztünk.Persze ez nem akadály.Van egy nagyon aranyos kisfia, és egy férje.Sokkal jár már előttem, nekem rengeteget kell még várnom ilyen csodára...

-Most lesz a szülinapja, tudod, és odautazok.Tudod jól, apád sosem szerette igazán a férjét.

-Én sem bírom igazán...-Eric mutogatni kezdte az óráját, jelezve, hogy menni kéne lassan-Figyelj!Most mennem kell, de majd még beszélünk!És Emilynek üzenem, hogy boldog szülinapot!

-Megmondom neki!Szia kicsim!

-Szia!Szeretlek!

-Én is!-egy pillanat alatt letette.De kedves!

-Milyen érthetetlen, hülye, nehéz nyelven beszélsz te?

-Kösz!Ez kicsit sem hangzott rasszistának!De amúgy magyarul beszéltem, észlény!-váltottam vissza angolra.

-Bocs, hogy nem értem, főleg, hogy nem az anyanyelvem!-tagolta el az utolsó szót.

-Semmi gond.-bazsalyogva simítottam végig az arcán, majd gondosan kikerülve mentem a lányokhoz-Hihetetlenül jók voltatok!-simogattam meg a kezüket.

-Köszi!Ja, és bocsánatot kérek Alex nevében is.Velünk is megcsinálta.Mondanom sem kell, sokáig nem álltam vele szóba.-Ecsetelte Maria haragját.Szegények!

-Tudjátok mit?Bosszút állunk!

-Na és hogyan?

-Hát...


2013. január 13., vasárnap

Táncpróba, 5. fejezet

Sziasztok!Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem, de rengeteg dolgom volt mostanság, remélem megértitek!Nem is húzom tovább!Jó olvasást!



-Hát persze!Mikor lesz?

-Csak délelőtt 10-kor kezdődik.Valami kényelmesbe gyere.

-Ugye nem fogok táncolni?

-Hát...na jó, nem, ha nem akarod!

-Akkor mehetek abba, amibe akarok?

-Felőlem tangába is jöhetsz!Ne várj, csak abban!Ugye megteszed?

-Idióta!-löktem rajta egyet, mire feljajdult, és eldőlt, mintha éppen most lőttem volna le.

-Ezt most mé'?

-Mert megérdemelted!-ásítottam bele mondatomba.

-Fáradt vagy?

-Nem, dehogy!Ez annak a jele, hogy jelenleg szarnom kell!

-Én nem akadályozlak semmiben!-nevetett fel.

-Azt merem remélni!Itt alszol?-mosolyogtam.

-Hát, ha szabad!

-Oké, tied a pálya a kanapén, jó éjt!-adtam puszit az arcára.

-Ne már!

-Pont leszarom!-csaptam be az ajtót.Direkt nem engedem be ide.Még a végén letámadnám, de nem dobnám el csak úgy a barátságunkat.Ahhoz túl sokat ér nekem ez a fiú.
Levettem a ruháimat, és gyorsan elmentem zuhanyozni.Egy ilyen hosszú nap után felemelő érzés egy forró zuhany.Elzártam a csapot a kb. 20 perces vízfolyatás után, magamra kaptam a törülközőm, és besétáltam a szobámba.De az ágyamat teljes mértékben elfoglalta Mr. Saade. Odaléptem az ágy széléhez, hogy megbizonyosodjak arról, hogy alszik, és igazam lett.Ledobtam a földre az anyagot, majd felvettem a pizsamámat, ami jelen esetben egy rövid ujjú póló, és egy rövid nadrág.Amikor visszafordultam a ágyam felé, megpillantottam a könyökölő Ericet.

-Te egész végig engem néztél?

-És ha igen?Nem tagadom, csodásan nézel ki!

-Keress inkább egy kurvát, és ne engem kukkolj, oké?Másrészt pedig...takarodj innen!-húztam ki alóla a paplant, ezzel lelökve az ágyról.

-Baszki, ez fáj!Te fizeted a kórházi költségeket!

-Bocs, de sajna szegény kislány vagyok!-összekulcsoltam kézfejeim, és egy ártatlan mosolyt engedtem meg magamnak.

-Nem hiszek neked!-ült vissza az ágyra-De majd holnap megkapod a magadét!Gyere!-húzott engem a kényelmes ágyamba.

-Ha hozzám érsz, halott vagy!

-Ahjj, pedig annyira szeretnék meghalni...az öledben!

-Felejtsd el!És most kuss!Aludjunk!

-Jó éjt, drágám!-húzott magához közel, teljesen átkarolva engem.

-Hhh...jó éjt!

Egyedül ébredtem fel, már nem feküdt mellettem.Olyan jó érzés, mikor mellettem van!Az illata!Valami isteni.És a haja!Azt imádom!Amikor beletúrok, az a férfia illat száll a levegőben, amire mindig is vágytam!De erről nem szabad tudnia, de már nem sokáig bírom tartani magam...

-Jó reggelt, álomszuszék!-ugrott be mellém, teljesen vizesen, egy szál boxerben!-Jössz zuhanyozni velem?

-Még mit nem!És most légy szíves, engedj a konyhába!-próbáltam lelökni magamról, de teljes testével rám mászott.

-Nem engedlek sehová!Mi lesz a kaja?

-Ha így maradunk, szerintem semmi!

-Csakis utánad!-gurult le rólam.Hogy lehet ennyire őrült, mégis édesen hülye?

-Kösz!-suttogtam elhalt hangon.Gyors léptekkel értem el a konyhapultot.Elővettem a tojásokat, a sajtot és a kolbászt.Igen, elég fura, de igazán finom és laktató.Pár perc múlva már kész is volt a kisebb lakoma.

-De jó illata van valaminek!Mi ez?

-Csak egy kis rántotta, kérsz?

-Hülyéskedsz?Még szép!De ugye nem akarsz megölni ezzel?

-Hát...nem rossz gondolat, de jelen esetben nem!

-Akkor jó!-megfogta a kanalat, és a tányérját teljesen megrakta.

-Hé!Hagyj nekem is!-vágtam tarkón, mire kiejtette kezéből a villát.

-A táncpróbán esküszöm, kinyírlak!

-Én úgyszint, édes!-nyomtam egy cuppanósat az arcára, amitől lefagyott.Most mi van vele?Nem ez az első eset, amikor megpuszilom, de most mégis üvegesen néz előre, és nem tudom, mi a baj-Mi van?

-9:40 van!

-Basszameg!Nyugi, együnk gyorsan, pár perc és kész vagyok!

-De ha elkésünk, elverem a segged!

-Baszki, rohadtul félek!

-Gyerünk, haladjunk!

-Jó!-mind a ketten egyszerre kezdtük el lapátolni, és egyszerre fejeztük is be.úgy léptünk a mosogatóhoz, mintha egymás tükörképei lettünk volna, ami elég ijesztő.Egyszerre léptünk a fürdőbe, és sajnos mindketten beszorultunk az ajtófélfa miatt.

-Basszus!Nem engedtél volna előre?

-Én?Ez az én lakásom!Ráadásul a te rohadt vastag kezed miatt nem férünk be!

-Tudom!De akkor is!

-Hallottad már azt a mondatott, hogy hölgyek előre?

-Igen, de jelenleg nem foglalkoztat!-itt lett elegem.Kihátráltam, és hagytam, hogy beállítsa a haját.Eskü, mint egy csaj, ja nem, ő rosszabb!

-Húzz bele, 5 perced van!-ordítottam, de válaszra sem méltatott.Nagyszerű!

Végre, valahára kijött onnan, és valami eszméletlenül festett.Az illata belengte a szobát, haja tökéletesen állt, és a ruha, hát mit ne mondjak...kurva jó pasi!Észre is vette, hogy bámulom, és egy hatalmas kaján vigyor ült meg arcán.

-Na, haladj!-csapott a seggemre, majd betolt az ajtón.

-Oké, fogmosás, smink, haj.Öt perc!Óra...indul, Saade!-suttogtam tükörképemnek.Hátrafogtam a hajam, majd egy perc alatt letudtam a fogmosást.Sminknek feltettem egy visszafogott, de nappali sminket.A hajam kb. 3 perc alatt elkészült, bár a vasnak kellett 2 perc a felmelegedéshez.Gyors parfüm, és már rohantam is a szobámba.Egy zöld nadrágot vettem fel, fehér pólóval, és hozzá egy dzsekit.



Amikor kiléptem az ajtón, Ericnek majd' leesett az álla.

-Ennyire szörnyű?

-Nem...egyszerűen csodás vagy!

-Kösz, de most már el fogunk késni!

-He?-ez aztán az értelmes válasz.Megfogtam, és kihúztam az ajtón.Odalöktem a lakásához, persze megint feljajdult-Muszáj mindig lökdösnöd?

-Máskülönben nem figyelsz!Na, öltözz fel, ha eddig nem tudtál volna!

-Rohanok, anya!Csapta rám az ajtót.Egy percen belül már készen lépett ki, és valami irtó jól nézett ki.




-Induljunk!-fogta meg a kezem, és húzott be a liftbe, ami épp akkor nyílt-Reméljük, nem lesz dugó, mert ha elkésünk, akkor Tomas kinyír!

-Beszari!-löktem meg a vállát.

-Igen?Nem tudom, te találkoztál már vele?

-Hát...ő volt az elsőm.Hopp, elárultam, hogy nem vagyok szűz!

-Te hülye vagy!

-És te minek nevezed magad?

-Hát, helyes, okos...

-Beképzelt, bunkó, faszfej...

-Hé!

-A szar énekest kihagytam!

-Miért?Te gondolom énekelni sem tudsz!

-Azt inkább hagyjuk, Saade, de ha kell, lemoslak a pályáról!-kinyílt a lift ajtaja, megfogta a csuklóm, és kivonszolt egészen az autójáig.

-Lökd be a segged!

-Mondtam már, hogy kedves vagy?

-Még nem, de egész jólesett!

Szarkazmus, ember!-nevettem fel.Pár perc múlva már parkoltunk is.Kinyitotta nekem az ajtót, ami egy halk "Köszönöm." becsapódott mögöttem, és a lift mellett elszaladva rángatott fel a lépcsőn, a hőn áhított terembe.

-Sziasztok srácok!-kiáltott be.

-Nézzenek oda!Pontos volt a kis buzi!-szólalt meg az egyik srác, majd lepacsiztak, és mindenki engem nézett.Eléggé frusztráló volt.

-Sziasztok!-intettem nekik.

-Új husi haver?-nézett a "kis buzira" az előbbi srác-Üdvözöllek köreinkben!Alex vagyok!-nyomott csókot kézfejemre.

-Bazd, hagyd már!Nem kell mindenkit letámadni!-jött oda egy lány-Szia!A nevem Ria!

-Szia!De kurva jó a hajad!-fogtam meg, de aztán belegondoltam, és inkább magam mellé helyeztem vissza kezem.

-Köszi!A tiéd is!

-Szia!Maria vagyok!-jött oda a másik lány.Gyönyörű színű haja volt,de a nadrágja még klasszabb, amit ki is mondtam.

-Szia!De rohadt jó a gatyád!Hol vetted?

-Én varrtam!

-Nagyon jó!

-Köszi!

-És utoljára maradtam én.A nevem Edin, és  én vagyok itt a legnormálisabb a fiúk közül!

-Azt meghiszem!-súgtam a fülébe, mert féltem, ha Eric meghallja helyeslésem, kinyír.Nem si vettem észre, hogy Alex mögém lopakodott, és rácsapott a seggemre.

-Én úgy kinyírlak!-rohantam utána, és szerencsére el tudtam kapni.Fellöktem, és a mellkasára ültem.tudom, nem érett viselkedés, de akkor ezt pont leszartam.

-Mi folyik itt srácok?-dörgött a hang, mire mindenki összerezzent, és egyszerre pillantottunk az ajtóban álló férfira.



-Csak bemelegítünk!-mondta Eric, mire a fickó elkezdett közelíteni felénk.

-És Ön kicsoda?-nézett le rám, mire én gyorsan felálltam, hagyva, hogy Alex is ugyan ezt tegye.

-Ő az egyik haverom, Tomas, ne kezeld úgy ,mint egy beosont rajongót!

-Üdvözlöm, Elizabeth Gilbert vagyok.-nyújtottam jobbom, amit el is fogadott.

-Tomas Lingman, Eric menedzsere. És ha jól értettem, egyik barátja vagy.

-Igen, mellette lakom.

-Ez remek!-csapta össze tenyereit-De a munka ne álljon meg!Indulás bemelegíteni!-intett mindenkinek.

-Sajnálom!Mondtam, hogy kemény!

-Nem gond.Amúgy tetszik a szopott gombóc feje!-nevettünk fel.

-Te hülye!-lökött meg, de csak enyhén.Mindenki beállt a helyére, és elkezdték a próbát...