2012. december 30., vasárnap

Közös este..., 4. fejezet

Sajnálom, hogy ennyit késtem, de rengeteg dolgom volt...Nem is szaporítom a szót.Jó olvasást!



-Ezt te sem gondoltad komolyan!

-Miért?Nem bírsz?

-De, csak...minek?

-Ne érts félre, csak azért szeretném, mert megtaníthatnál nekem pár dolgot!

-De ahhoz nem kell átköltözzek!

-Oké, csak egy ötlet volt!

-Reméltem is!De persze az nem rossz ötlet, hogy tanítok pár fogást neked.

-És mikor jössz át?

-Majd holnap!Akkor jó neked?

-Persze!Alig várom!És, mit fogunk tanulni?

-Titok!

-Ahjj nemár!Legalább azt tudjam, miben kell lennem!

-Átlátszó boxerben!-nevettünk fel egyszerre.

-Az tetszene neked, mi?Ha akarod, szerzek!

-Meg ne próbáld!-fetrengtünk a röhögéstől.

-De most komolyan!-kezdett lenyugodni.

-Elég lesz, ha valami laza cuccot veszel fel!

-Oké!Majd felöltöztetsz?-nevettünk megint.

-Inkább kihagyom!Na de most már későre jár...

-Értem én, nem kell kétszer mondani!

-Nem akarlak kidobni, csak gondoltam csinálhatnánk valamit!

-Jah, oké, és mit?

-Kérdezz-felelek?

-Jöhet!De enni kéne mellé valamit!

-Pop corn elég lesz!

-Oké, akkor...TE KEZDD!-mondtuk egyszerre, amin megint csak nevettünk.-Hölgyeké az elsőbbség!

-Rendben!Akkor?Felelsz vagy mersz?

-Nehéz kérdés...felelek!

-Oké!Hmm...milyen volt a kapcsolatotok Mollyval?

-Te aztán belevágsz a  közepébe!Hát, nem igazán felhőtlen!De így visszaemlékezve pár este csak úgy kiesett!Biztos bepiáltam.-mosolygott, de én nem voltam ennyire felszabadult.

-Te komolyan nem gondoltál bele?Kiszívott, megitatott a vérével, majd törölte az egészet!

-Te jó ég!Ez király, már azt hittem, alkesz vagyok!

-Inkább csak balfasz!

-Oké, hagyjuk!Te jössz!Akkor...

-Merek!-nem hagytam szóhoz jutni.

-Remek!Hmm...-úgy tett, mint aki nagyon erősen gondolkozik-egyél meg egyszerre három chilit!

-Ne már!Ez nem fair!

-Akkor megcsinálod, vagy beszari leszel?

-Add ide azokat a hülye paprikákat!

-Hozom!-felállt, és mintha erre készült volna, a lakásásból hozott három chili paprikát!Ez csalás!-Itt vannak!

-Muszáj?

-Még szép!Azt hittem te kemény vagy, de ha nem...

-Add már ide!-vettem ki kezéből és bevágtam tök gyorsan.Csak az a gond, hogy rohadtul csíp!Elkezdem legyezgetni a nyelvem és mint akit ágyúból lőttek ki, futottam a tejért és joghurtért.Nem nyújthattam valami szép látványt, ahogy kanalazom a kezemmel a joghurtot, amire a válasz persze irgalmatlan röhögés Eric részéről.

-Te nem vagy normális!-próbált megszólalni, nem sok sikerrel.

-Hahaha...-köhögtem-Kibaszottul vicces!-kiabáltam, visszafojtva röhögésem-Na de most te jössz!-azonnal elhallgatott.Nem is mert belegondolni, vajon mit találtam ki neki.De szerintem félnie kell...

-Inkább hagyjuk abba ezt a játékot!

-Megfutamodsz, Saade?

-Nem, de kissé aggódok, hogy kilöksz az ablakon!

-Nem is rossz ötlet!De inkább valami mást találtam ki!Nos...felelsz vagy mersz!

-Félve, de azt kell mondanom, hogy küzdenem kell a férfiak nevében, szóval merek!

-Hmm...cseréljünk lakást!

-Mi van?

-Ahogy mondtam!Beszartál?

-Inkább iszok valamit, csak a lakásomat ne!

-Mi van?Félsz, hogy megtalálom a tangáidat?

-Biztosítalak róla, nem fogsz találni!

-De kár!Pedig a fejedre húztam volna, és a képet feltettem volna twitterre!

-Tetszene, mi?-elkapott, átölelte karjaival a derekam, és ahogy csak tudta, szorított.Mintha soha nem akarna elengedni.Eléggé közel volt, túl közel, de csak nevetni tudtam.-Ha adok egy puszit, elfelejted a lakáscserét?

-Még meggondolom!-amint kimondtam, teljesen végignyalta nyelvével ajkait, ami eleinte szexi volt, de aztán az arcomra nyomta a nyálas száját.-Fúj!Normális vagy?

-Melletted úgy érzem nem igazán!

-De jó!Na szedd le nagyon gyorsan azt a fél liternyi nyálat az arcomról, de rögtön!

-Máris, ha kapok egy puszit!

-Oké...-én is ugyanúgy tettem, mint az előbb ő.

-Jesszus!Ne már!

-Csak visszakaptad!De most már elengednél?Megmosnám az arcom!

-Megyek veled!Nekem is le kéne mosnom, vagy nem?-dobott egy mosolyt.

-Te nagy balfasz vagy!

-Ha a bal-t kivesszük, és úgy vesszük, hogy a szó második részéhez odaillesztjük, hogy -od, talán igaz is lenne a mondat!

-Egy csöppet nem vagy öntelt barom?

-Talán...kissé...igen!Baj?

-Csak ne hangoztasd többször a lábad közötti részt!

-Pedig kedvel téged!

-Undorító vagy!-nevettem fel.Egyik régi barátnőm is pont ilyen perverz volt, és ez hiányzott már!Becsuktam a fürdő ajtaját, mielőtt bejött volna, bezártam az ajtót, és miután lemostam a nyálkupacot az arcomról, megfogtam ajkai helyét.Hirtelen hatalmas mosoly terült el arcomon, amit nem értettem.Megtörülköztem, majd kimentem a konyhába.Persze, hogy a hűtőmet nézte át!-Te meg mit csinálsz?

-Éhes vagyok, de nincs semmi kaja!

-Ott egy csomó!

-Inkább rendelek pizzát!Ez a  hűtő tele van hülyeségekkel!

-Csak szeretem a joghurtot!És ilyenkor ki fog hozni pizzát, mondd?

-Azt bízd rám!Addig keresel valami filmet?

-Te aztán otthon érzed itt magad!

-Még szép!Régebben itt laktam, csak átköltöztem a nagyobb lakásba, ahol most lakok.

-Akkor értem már!És milyen filmet szeretnél nézni?

-Valami horrort!

-Nem!Egy:olyan filmem nincs, kettő:nem nézek olyan filmeket, mert utána félek!

-Vámpírokat ölsz, de egy horror filmtől félsz?

-És ha igen?A vámpírok nem ijesztőek, de a horrorfilmekben szereplő gyilkosok már igen!

-Te tudod!De most shh!Telefonálok!-intett csendre, amit utálok!

-Rendben!-tettem úgy mintha nem izgatna a dolog.Elővettem a DVD-imet, de közben fél füllel hallgattam a telefonbeszélgetést...

-Igen, extra sajttal, kolbásszal!Nem, nem kell gomba!-mögé lopakodtam, nem közel, csak hogy hallják, amit mondok, majd beleordítottam a telefonba...

-Drágám, megtaláltad már az óvszert?-döbbenten fordult meg, és az arcát elnézve eléggé felszökött benne a pumpa.

-Köszönöm!-tette le, majd vörös fejjel indult meg felém.-Ezt muszáj volt?

-Bocs, de nem hagyhattam ki, amúgy is, majd én nyitok ajtót, nem te.Nem fogják tudni, hogy te hívtad őket!

-Kösz, de ezt azért nem kellett volna!

-Első gondolatom az volt, hogy "Drágám, tedd le azt a kibaszott tűt, és ne nyomkodd magad droggal, te barom!"!

-Kösz, hogy nem ezt választottad!

-Nagyon szívesen!És mikor hozzák?

-Fél óra múlva, addig nézzünk filmet!Milyenek vannak?-kortyolt bele kólájába, amit a beszélgetés során észrevétlenül öntött magának.

-High school musical összes része!-erre kiköpte, ami a szájában volt, szerencsére nem rám.

-Most ugye csak viccelsz!

-Még szép!Akkor alkonyat?-húztam az agyát.

-NEM!-mondta hangosan, hogy felfogjam, ő ugyan nem fogja megnézni-Nincs valami normális?

-Élvezet téged kiakasztani, de a Ted jó?

-Végre valami normális film!Nézzük!-belesüppedt a kanapémba, majd én is leültem mellé, mire magához szorított.Gondoltam ne kelljen már folyton angolt tanulnunk, beállítottam svédre a hangot, és persze mellé a magyar feliratot.Először fordítva akartam, de nem leszek köcsög.Az egész filmet összebújva néztük, és persze szinte minden második mondaton röhögőgörcsünk volt.De ez így volt jó!-Jut eszembe, eljössz velem holnap a próbára?






2012. december 15., szombat

A kezdetek, 3. fejezet

Sajnálom, hogy ennyit késtem!De nem is traktállak titeket!Jó olvasást!!




"-Aggódnod is kell!-szólalt meg hátam mögött egy női hang..."

-Eric!Fuss!

-Molly hagyd abba!-kérlelte a kis libát.

-Félsz, hogy elveszíted a kis ribanckádat?

-Te elmebeteg vagy!-amint kimondta, a nyakánál fogva odanyomta a falhoz, mint nemrég engem.Szörnyű volt ezt látni, ezért elővettem egy kis vasfüves töltetet, és az arcába dobtam.A csaj összeroskadt, én megfogtam Ericet, és behúztam a lakásomba.

-Mi a franc volt ez?

-Psszt!Kérlek maradj csendben!

-De...-fogtam be a száját.Amikor láttam, hogy tényleg elment a csaj, elengedtem.-Magyarázd már el, kérlek!

-Biztos vagy benne, hogy tudni akarsz mindent?

-Kérlek...!-hallottam hangjában a kétségbeesést.

-Rendben, de előtte együnk, mert éhen halok!

-Ne...-megragadta a karom, és szemeit az enyémbe fúrta.

-Hhh...Rendben!De előtte ülj le!-szót fogadott nekem.

-Nos...mi volt ez az egész?

-Várj!-odasétáltam a turmixgéphez, és bekapcsoltam.-Így jó!

-Mégis minek kell az?

-Figyelj...tudom, hogy eddig filmekben találkoztál vámpírokkal, de igazából léteznek!Molly is az!Higgy nekem!

-Jah, és Micimackó meg szivárványon lakik!-nevetett, de abbahagyta, amint komoly arcomra pillantott.

-Oké, én nem vacakolok itt tovább, ha te nem hiszel nekem!Hagyd, hogy az a kis kurva szárazra, és legfőképpen HALOTTRA szívjon!

-Oké, oké!Hallgatlak!

-Oké, elmondom, hogyan védekezz ellenük, oké?

-Rendben!Nem akarom, hogy Molly bántson, ahhoz túl helyes vagyok!

-Önteltség level kurva sok!

-Bocs, csak igazat mondok!-röhögött tovább.

-Oké, először is, a fa árt nekik.Ha fogsz egy fa karót, és azt a szívükbe döföd, meghalnak!Másodszor, tudják irányítani az elménket, ami ellen vasfűvel védekezhetünk.A vasfű kívül-belül árt nekik.Tessék, itt van pár vasfüves bomba és pár karó!-vettem elő táskámból a kellékeimet.

-Te aztán nyers vagy!De miért kell a turmixgép?

-Azért, mert 100m-es körzetben mindent tökéletesen hallanak, és így nem tudják kiszűrni, érted?

-Most már képben vagyok!És öltél már vámpírt?

-Még szép, hogy öltem vámpírt!

-Komoly?

-Nem hiszel nekem?Vagy túl puhánynak nézek ki?

-Nem, csak...ehhez nem vagy még fiatal?

-19 éves vagyok!Kérlek, láttam már 15 éves vámpírt!

-Azért ez az egész nem normális!

-Nem vagyok normális!?-kúszott fel egy oktávval a hangom.

-Nem ezt mondtam, csak...vámpírok, vasfű, karók, meg minden...Nem lehet könnyű!

-Nem is az, de majd megszokod!Azért jöttem ide, hogy megszabaduljak kicsit tőlük, de ez nem sikerült, úgy érzem!-nevettem fel.

-Hát nem, sajnálom!-nevettünk.

-Akkor most már eszünk?

-Persze, már éhen halok!

-Bolognai maradhat?

-Azt imádom!

-Akkor jó!20 perc és kész!

-Az sok idő!Addig mégis mit csináljak?

-Mondjuk ülj le, és nézd a tévét!

-Igenis kapitány!

-Te hülye vagy!-mondtam inkább magamnak, mint neki, de meghallotta.

-Hé, nem szép dolog egy szellemileg visszamaradott embert ilyen szavakkal illetni!

-Leszarom!-nevettem fel.

20 perc múlva

-Kész vagyok mindennel!

-Végre!Mi tartott ilyen sokáig?Neked kellett megölnöd még a tehenet is vagy mit?

-Igen!Miért?Te nem az alpesi hegységben tenyésztetteket eszed?

-Ilyenkor mit érzel?

-Hát kajaszagot!-nevettem fel.Felpillantottam Ericre, aki már javában csavarta villájára a tésztát!Kicsit bunkó, de megszoktam az öcsém miatt.-Akkor jó étvágyat!Kérsz mondjuk szalvétát vagy vájut?

-Azt meg te faragtad ki?Mert én csak olyat kérek, de csak szuvenírként, édes!

-Mit mondtál?Édes?

-Aha, miért, baj?

-Miért lenne baj?Csak meglepődtem, ennyi az egész!

-Akkor mostantól édesnek hívlak, vagy az túl buzis?

-Ha az, akkor hozzád illik!

-Ez fájt!Ezért még meglakolsz!-felpattant és elkezdett csikizni.

-Ne már!Ez...fáj!-röhögtem, miközben a földön fetrengtem-Hagyd abba!Ki foglak dobni az ablakon!

-Jaj, most kurvára megijedtem!

-Remélem is!De elengednél?

-Jó, de csak egy feltétellel...-ült rá a hasamra.

-Mi lenne az?-váltottam komolyabb hangnemre.

-Költözz hozzám!

-Mi van?







2012. december 1., szombat

Félelem, 2. fejezet

Meghoztam az újat.Remélem tetszik majd!Ha kérhetek ilyet, kommenteljetek!Nagyon fontos lenne.Jó olvasást!



-Te mit olvasol?

-Jézusom...-suttogta.

-Mi az?

-Tényleg megtette...

-De mégis mit?

-Azt mondta, ha nem fogadom vissza, megöli a húgát.És ezen a levélen itt van a vére.Ezt nem hiszem el.Még jó, hogy ez a pszichopata eltűnt az életemből!De most mit csináljak?-nézett rám kétségbe esve.

-Először meséld el, azt amit akartál, aztán keresünk valami megoldást!-érintettem meg vállát.Látszólag jól esett neki, de még mindig le volt törve.Arcára ráerőltetett egy mosolyt, és amint azt hitte, nem nézem, azonnal letörölte azt.Amint megtaláltam a konyhát, főztem egy jó erős kávét, de nem tudtam hogy szereti.Ezért elővettem a tejszínt, a cukrot, a tejet és a mézet, és letettem az asztalra.Ott könyökölt gyötört arccal, és semmit nem tudtam tenni...
-Mit kérsz hozzá?

-Mihez?

-A kávéhoz.Már azt sem vetted észre, hogy eltűntem kávét csinálni?

-Bocs, nem figyeltem.Csak elég jóban voltam a húgával és igazából az egész családjával, és ez most mind miattam történt.És ez elég szar érzés.Mi lesz ha engem okolnak?Nem tudok a szemükbe nézni...

-Akkora egy fasz vagy!-nevettem fel.

-Mivan?

-Jesszus!Te semmiről nem tehetsz!Egyedül ennek a hülye ribinek a hibája.És te miért emészted magad ezen?A családja nem tudja, hogy ezt miattad csinálta..Őszintén, szerintem azt mondta nekik, hogy elbaszta egy autó.Vagy egyszerűen azt mondta, messzire utazott.Ennyi.Amúgy ha tényleg jóban voltál vele, akkor őszinte részvétem.

-Te aztán őszinte vagy!

-Csak segíteni akarok!

-És ezt köszönöm!-végre belekortyolt a kávéjába.

-Nos, akkor...mit is akartál elmondani nekem?

-Fhuhh...hol is kezdjem...öhm...énekes vagyok!-mondta lazán.

-Hogy mi a fasz?

-Te aztán könnyedén veszed a dolgokat!-ingerülten eltolta maga előtt a kávéját.

-Bocs, csak esküdni mertem volna, hogy színész vagy!

-Ezt még sosem mondták nekem.-nevetett fel.

-Mesélj még!

-Hát...oké!-és elkezdte az egész sztoriját elmesélni, hogy 15 évesen lemezszerződést kapott, aztán elkezdte kapcsolatát Mollyval (most már ezt is megtudtam), aztán szakítottak.A táncosairól is mesélt, Alexről, Kevinről, Jenniferről, Edinről és a többi táncosról.Szinte a fele életét kitálalta nekem-Hát ennyi lenne.

-Ez durva!.Mármint 15 évesen lemez szerződés.Ez komoly!-elakadt a szavam.Ilyen fiatalon kezdeni azért kihívás, én már csak tudom...

-Szóval nem ítélsz el?

-Szó sincs róla.Csak az elején nem értettem, minek a kapucni, a napszemcsi, és hogy ennyire aggódtál a sajtó miatt.De így most már minden világos.-pár percig meg sem szólalt.

-Nem vagy éhes?Nekem kilyukad a gyomrom!-nevetett fel.

-Éppenséggel össze tudok dobni valamit.Mondjuk egy kis bolognait?

-Tökéletes!Amúgy nem gondoltam volna, hogy te tudsz főzni.-nevetett.

-Hát, sok mindent tanultam anyukámtól, és ezt még 12 évesen is meg tudtam csinálni.

-Az komoly.Csak én nem vettem hozzávalókat...

-Viszont én igen, csak egy perc, átugrok a kajákért, oké?

-Oké, itt várok.De siess!

-Ennyire éhes vagy?Egyél egy almát.

-Azt sem vettem.-nevetett.

-Egy teli kocsival száguldoztál, de szinte semmit nem vettél?

-Vettem egy csomó gumicukrot.Sajna az a gyengém.-mosolyodott el.

-Jó, akkor találj valamit, egy perc és jövök.-becsuktam az ajtót, és hallottam a szöszmötölést Eric lakásában.Elővettem a kulcsom, és kinyitottam az ajtóm.Kezdtem összeszedni a dolgokat, amikor is Molly a falhoz nyomott.

-Most meghalsz!-suttogta, és közben szorította a nyakam.Nagyon megijedtem, mert pont úgy nézett ki, mint az álmomban.Erek a vörös szemek alatt, hegyesedő fogak.Nagy szerencsémre pont fakanál volt a kezemben, és belevágtam a hasába.Még jó, hogy tudom, hogy kell kezelni az ilyen dolgokat.Összerogyott, és én átfutottam Erichez. Majdnem kiszakítottam az ajtót a helyéről, mire hajlandó volt kinyitni.Egy nagy zacskó gumicukrot szorongatott a kezében.Ellöktem, bezártam az ajtót, és gyorsan ellenőriztem, hogy sehol nem jöhetett be.Behúztam a hálójába, nem akarattal, csak éppen az volt a legközelebb.Mikor azt is bezártam, végre leültem.

-Mi a francot csinálsz?

-Csak maradj csendben.-fogtam be a száját.Amikor már nem hallottam semmit, kinyitottam az ajtót.

-Mégis mit csináltál az előbb?

-Figyelj most rám!Nem akarlak megijeszteni, de szerintem Molly vámpír!

-Hogy mivan?Neked elment az eszed!-nevetett ki.

-Az előbb meg akart ölni!

-De, hogyan?

-Képzeld, agyon akart etetni gumicukorral!

-Nagyon vicces, de mondd el mi történt!

-Csak egyszerűen úgy nézett ki, hogy a szeme vörös lett, és erek voltak alatta és vámpír fogak.De szerencsére megmenekültem.

-Ez jobb, mint egy akciófilm!

-Örülök, hogy így aggódsz.

-Aggódnod is kell!-szólalt meg hátam mögött egy női hang...