Az utazás, 11. fejezet

Sajnálom, hogy csak egy kis rövidet tudtam feltenni, de remélem tetszik. Van még pár dolog a tarsolyomban, és remélem kíváncsiak vagytok rá...
Jó olvasást!

                                                                      I need your love


Eltelt egy egész hónap. Ebben az időben rengeteg dolog történt. Beszéljünk először is Eric anyukájáról. Sikerült meggyógyítanunk, így már másnap haza mehetett. Ha már a Saade famíliánál tartunk, emeljük ki a drága vezetőt. Köztem és Dj Saade között sokkal jobb a kapcsolatom, mint valaha. Most lesz nemsokára az  hónapfordulónk, de én nem foglalkozok ezzel. Nem vagyok az a fajta lány, aki megünnepli még a heteket is. Minek? Egy év, az nagy szám, de egy hó? Kevésbé. Egyébként az újságírók még mindig nem szagoltak ki engem, hála az égnek, mert beadtuk, hogy egy távoli rokon vagyok. Ez pedig azzal jár, hogy nyilvánosan nem foghatjuk egymás kezét, és csókolózni sem láthatnak. Nehéz így, de megoldható. A srácokkal még mindig jól kijövök. Eric mindig elvisz a próbákra, ahol önfeledten hülyülünk, mint az állatok. Alex is úgy hív minket, hogy a Leric. Ilyenkor meg akarom ütni, de mindig hárít, és ölelés lesz belőle. Szóval mi vagyunk a Team Saade "anya" és "apa". Tommal elég jól összebarátkoztam. Lehet, hogy kívülről egy morcos alaknak néz ki, de belülről ugyanolyan hülye, mint mi. Természetesen munkájából kifolyólag ezt nem mutathatja ki.
Most éppen pakolok a bőröndömbe., mert elmegyünk egy hétvégi kiruccanásra a többiekkel. Azt hiszem ez az egész sátorozás annyiból áll, hogy lerészegedünk, felelsz vagy merszezünk, és strandolunk. Már nagyon izgatott vagyok!

Már másodszorra szaladok vissza valamiért a házba. A többiek már bosszúsak, hogy megint elfelejtettem valamit, és nem tudunk indulni. Nemsokára rengeteg fellépés lesz, és lazulnának már, de én megakadályozom őket ebben. Mostanában eléggé szétszórt vagyok. De ezt betudom annak, hogy ikrek vagyok. Ránk ez jellemző, szóval nem aggódok. Már szaladok le a lépcsőn, amikor meghallom-már vagy tizedszerre-a dudát.

-Jövök már!-lépek ki az ajtón. Egy speckó járgányt béreltünk, hogy ne vegyenek annyira észre. Bár szerintem pont az ellenkezőjét érjük el vele, de mindegy. Végre valahára felmordult a motor, és elindultunk. Röpke 2 óra múlva már egy parton voltunk. Remélem egy rajongóval sem találkozunk. Annyira jó lett az idő így április közepén, hogy készítettem egy képet.

Egy kicsit bepózoltam, de nem baj. Eric készített még pár képet, aztán lepakoltunk mindent. Mi lányok a férfiakra hagytuk a munkát, és addig elmentünk fürdőzni. A lányok nem hagytak addig, amíg nem csináltak rólam képet. Hát nem aranyosak? Bár utálom, ha fényképeznek, a mostani képeim elviselhetőek. Mint például az előbbi:

Miután a srácok is kész lettek, csatlakoztak a jakuzziba. Eric egész végig azt az 1 mm-es vágását mutogatta, hogy pusziljam meg, mert ő hősies volt, és megérdemli a bibipuszit. Hát ez a srác nem komplett, de így szeretem! Miután kellőképpen kiáztattuk magunkat, visszavettük a ruháink, és a sátrakhoz mentünk. Csináltunk tábortüzet, és ott sütöttünk egy kis pehelycukrot. Az enyém majdnem mindig megégett, ezért Eric nekem adta a sajátjait. Nem maradhattak ki a már megszokott vicces történetek és az éneklés sem. Én nem énekeltem, mert nem akartam. Már éppen a soron következő harmadik számot hallgattuk volna, amikor eleredt az eső. Pechünkre az esőre nem készültünk, ezért a sátrak nem voltak elég jók. Muszáj volt megszállnunk egy szállodában. Három külön szobát vettünk ki: egyet a lányoknak, egyet a fiúknak és egyet nekünk. Nem drága hely, de mégis diszkrétek voltak a sajtóval kapcsolatban. A szobák szépek voltak, és ezt onnan tudom, hogy mindegyiket megnéztem. Sajnos túl kíváncsi vagyok, és ez néha bajt hoz rám. Miután végre elköszöntünk egymástól, visszavonultunk. Mondanom sem kell, hogy kihasználtuk a külön szobát...
Reggel madarak csicsergésére ébredtem. Ezek az izék sosem alszanak, vagy hasonló? Még csak 6 óra sincs! Nem tudtam visszaaludni, ezért felöltöztem. Gondoltam egyet, és kimentem az erkélyre. Nagyon szép lett volna, ha nem sütne ilyen erősen ez a hülye nap. Gyűlölöm a napot. Nem lehetne felrobbantani? Gyűlölködésemet egy vaku hangja zavarta meg. Mi a franc?

-Te meg mióta vagy ébren?-kérdeztük egyszerre. Felnevettünk, majd én nekivetettem hátam a korlátnak. Megejtettük a szokásos reggeli csókot, majd visszaküldtem felöltözni.

-Nem vagyok így elég jó neked?-mutatott végig magán.

-Dehogynem, de azért ne mászkálj mindenhol ádámkosztümben, légyszi! Csak az enyém vagy, úgyhogy ne mutogasd magad senkinek!-öleltem meg szorosan, csak hogy tudja, hogy én is csak az övé vagyok.

-Áh, szóval féltékeny a kisasszony! Na mindegy, de addig feltöltöm az új képet twitterre!-felnevettem, de egy idő után eljutott a tudatomig, mit is akar csinálni.

-Milyen képet? Egyáltalán láthatom én is? És mégis hogyan képzelted ezt az egészet?-ki akartam venni a kezéből a telóját, de nem engedte. Rájött, mit akarok, és magasra emelte kezét.

-Ha meg akarod nézni, vedd el.-nevetgélt önfeledten. Vagy negyed óráig nem sikerült, de végül mégis megszereztem. Végre békén hagyott, így megnézhettem a képet.

Nem lett annyira rossz, de még sem teheti ki a netre! Még a végén elveszíteném a láthatatlanságom. Na azt már nem! Nem kellenek a kérdések, hogy meddig fogunk együtt lenni? Miért titkoltuk eddig? Meg volt az eljegyzés? Hogyan bánik velem? Csak egy pótlék vagyok? Igazából ezen kérdések nagy részére nem is tudom a választ. Nem akarom terhelni magam, hogy ilyeneken gondolkozok. Fiatal vagyok, van egy dögös pasim, egy gyönyörű helyen élek, és a barátaimat is imádom. Kialakítottam egy olyan életet, amilyet mindig is akartam. És nem is szeretném elveszíteni...

Eric szemszöge

Istenem! El sem hiszem, hogy végre az enyém lett a nő, akit annyira szeretek! A srácok sokat mondták, hogy  romantikus alkat vagyok, és ezt be is ismertem. Szeretek neki örömet okozni, mint például a múltkor.
 Egy fárasztó napja után rózsákkal raktam ki az utat, és a konyhában vártam egy gyertyafényes vacsorával. Ekkor lerakta a cuccát, felkapcsolta a villanyt, majd elmondta nekem nagyon lassan, hogy túlzásba estem. Persze az este nagyon jól sült el, de azóta visszafogottabb vagyok. Megtanultam, hogy egy-egy apróbb gesztus többet jelent neki, mint egy komplett nyálas film beütésű marhaság.
Egyszerűen egy álom ez a lány! Jól főz, süt, de mindig letagadja ezt a tehetségét. Nem vagyunk egy átlagos pár, mert nem úgy akarunk viszonyulni egymáshoz, mint férj és feleség. Ő nem akar tipikus anyafigura lenni, én pedig ezt értékelem benne. Én sem szeretnék egy olyan megszokott, zabpelyhes reklámbeli tökéletes családot. Voltunk már paint ballozni, vizes lufikkal dobáltuk meg a kocsikat, és egyszer az egyik táncpróbán elvettük Alex gatyáját. Jó, lehet, hogy nem kellett volna, de könyörgöm! Felhívta az anyámat, hogy nukleáris robbanásban meghaltam! Persze magyarázkodott nekem egy sort, hogy csak véletlenszerűen választotta ki a számot, de azért ez mégis csak túlzás volt. Anya addig nem nyugodott le, amíg nem mentem el hozzá élőben. Még Lizt is magammal vittem, és szerencsére nagyon megkedvelték. Anya odaadta nekem a régi gyűrűjét, ha esetleg szükségem lenne rá. Gondolkoztam már ezen a témán, de egyelőre ez korainak tűnik. Mindenesetre tökéletesen megvagyunk, és ezt senki és semmi nem ronthatja el!