Ui.: a zenét többször indítsátok el, mert az üldözős résznél nagyon jól hat!
Jó olvasást!
Hihetetlen, mi mindent beleadnak csak egy szimpla próbába.Mintha az életük múlna rajta, hajtják magukat.De lehet, hogy csak hülyeségeket beszélek, és csak Tomas jelenléte miatt küzdenek.Ennyire nem para a pasi!Inkább olyan, hogy kívülről kemény, belülről pedig nagyon kedves, szerethető, barát.De ezt nem mutathatja ki, különben nem lenne jó menedzser.És ez egy feltörekvő karrierhez kell is.A legfurább dolog, hogy még soha nem kerestem rá Ericre a neten, úgyhogy most megteszem...
-Eric Saade...-suttogtam, miközben bepötyögtem a nevét youtubra. Rengeteg találat érkezett, de ami nekem szemet szúrt, az az ESC 2011.Rákattintottam, és végignéztem a videót.Egyszerűen...kurva jó.Semmi elhibázás, tiszta hang, remek táncosok.
-Ez hihetetlen...-suttogtam, remélve, hogy senki nem hall meg és nem néz rám.Hát, mint mindig az ilyen esetekben, tévedtem...
-Te meg mit csinálsz?-lépett elém Alex, a nyakát egy törülközővel dörzsölve.
-Semmit!Miért?-vágtam rá gyorsan, mire oldalra döntötte a fejét és úgy méreget, mintha kételkedne.
-Akkor minek dugod el a telód?-emelte fel egyik szemöldökét, és a lábával idegesen dobolni kezdett.
-Mi közöd van hozzá?-védtem magam, de értelmetlen volt, ugyanis kikapta a kezemből és elfutott vele.
-Hú, fehérneműs képek!-kiáltotta el magát.A fiúk mind odarohantak, kivéve Tomast. Ő az egyetlen,akit nem fogok megölni, még...
-Nem fogod túlélni!-mielőtt elkaptam volna, megint elfutott.
-Te komolyan Ericre izgulsz?-nézett fel rám a lépcsőről, miközben a telefonom nyomkodta.
-Nem!Hülye vagy?Soha nem tettem ilyet, és nem is fogok!-rohantam utána.Miért kell a táncosoknak ilyen jól futniuk?
-Kétlem!Komolyan, hányszor dugtatok már?
-Soha!-kiabáltuk egyszerre Erickel. Eddig észre sem vettem, hogy követ engem.Vajon megsértődött azon, hogy soha nem fogom...khm...szeretni?Nem akartam beletiporni a lelkébe, de nekem mindig minden sikerül, főleg ha erről van szó.
-Van nálam sokkoló, és ha nem adod vissza, használom!
-Komoly van nálad?-nézett az arcomra. Szemeiben fájdalmat és értelmetlenséget láttam, mégis mosolygott.Én ezt rohadtul nem értem!
-Dehogy, de szerinted nem most kell blöffölni?
-Ott a pont!De szerintem ne rohanjunk feleslegesen. Remekül használhatnánk a liftet is!-mutatott az előbb említett "doboz" felé.Remek, most úgy érzem teljesen hülye vagyok. Muszáj mindig ezt éreztetnie velem?
-Menjünk!-rohantam a gombokhoz, és mint egy őrült nyomkodtam azokat.Fél perc múlva kinyílt, és egyszerre léptünk be, ahol folytattam a nyomogatást.Kicsit sem tűnök idiótának...
-Szerinted visszaadja?
-Miután átküldte magának azokat a kicsit sem rossz képeket...-röhögve oldalba böktem, amit most furcsán, nem kért számon-, utána örömmel visszaadja, miközben végig mér.
-Ezt te honnan tudod?
-Mindegyik lánnyal végigcsinálta ezt.Ez amolyan beavatás, Alex módra.-nevetett fel.Amikor nevet, azt mindig pajkosan és szexin teszi, de most csak röfögésre tellett neki.
-Akkor, vegyem úgy, hogy közétek tartozom?
-Mindenféleképpen, igen!-villantott egy, most már dögös mosolyt.
-Ezt jó tudni, de azért mindenkinek megvan a saját magánszférája!
-Ezt neki magyarázd el...-bökött ujjával a vigyorgó táncos felé.Mikor nyílt ki a lift ajtaja?
-Köszönöm, édes!-nyújtotta kezét, amiben szorongatta a készüléket.
-Ha még egyszer elveszed, esküszöm, rád szabadítok egy rakás vámpírt!-artikuláltam, hogy eljusson a kicsi agyáig, mire akarok kitérni.Aztán eljutott a tudatomig, mit is mondtam...
-Hú, te aztán rengeteg vámpíros filmet nézhetsz, csajszi!De szerintem inkább az ágyat gyűrjétek, mint hogy horrort bámuljatok, oké?-húzta össze a szemöldökét.
-Alex, leállhatnál már!Kicsit beteg vagy ilyenkor!Felfogtad, hogy ő csak a barátom?-förmedt rá Eric, amit én egy hálás pillantással köszöntem meg.
-Ti komolyan még nem...jöttetek össze?
-Nem!-daráltuk le egyszerre gépies hangon.
-Pedig ez nem jellemző rád, haver!-ütögette meg az arcát.
-Mi van?Ennyire kanos vagy, hogy képeket lopsz?-löktem meg a vállát, de nem válaszolt, csak elpirult.Bingó!Akkor rátapintottam!-Mióta nem dugtál?-vontam fel szemöldököm.
-Hát egy jó ideje nem...-sütötte le szemét.
-Van egy ötletem!
-Na mi az?
-Menjünk ma el bulizni!-csaptam össze tenyerem, mint a mi kis Tomasunk. Tényleg!-Tomas, a gőzmozdony!
-Hát igen, szeretjük a vonatokat!-Tessék?Akkor a Tomasos beszólásomat tényleg kimondtam? Hupsz...
-Ezt tényleg kimondtam?-adtam hangot értetlenségemnek.
-Bizony drága, de legalább nem hallotta!-nyomott csókot a homlokomra Eric. Hahaha...tényleg rohadt vicces, de így sem vagyok a szeme fénye, ha jól láttam.Azt kéne még, hogy még meg is tudja...
-Ne mondjátok el neki!-kérleltem, és közben haladtunk vissza a terembe.
-Nem fogjuk!-emelte szívéhez kezét a táncos.
-Én sem fogom!-utánozta az énekes.Ezeket melyik állatkertből hozták?
Hirtelen csörögni kezdett a telefonom.Gyorsan ránéztem a kijelzőre: anyám az!
-Szia anya!-szóltam bele magyarul.
-Szia kicsim!Minden rendben?Nem jelentkeztél, mióta elutaztál!-valósággal hadarta a szavakat.
-Ja, bocsi, csak el voltam foglalva.Tök jó fej srácokkal ismerkedtem meg itt, bár az eleje nem volt semmi...
-Mesélj!-mondta lelkesen.Igen, ő egyben az egyik legjobb barátnőm is.
-Hát a repülőtéren majdnem lekapcsoltak a melltartóm miatt, aztán itt mindenki olyan köcsög volt!De pár sráccal jóba lettem.-megmosolyogtam, hogy most róluk beszélek, de rohadtul nem értik.A lift időközben kinyílt, úgyhogy a folyosón ültem le egy székre.A többiek csak ráncolt homlokkal doboltak a lábukkal, karba tett kézzel.Ennyire unatkoznak, vagy azt hiszik, valakinek kiteregetem, hol vannak?
-Drágám!Mondtam, hogy nem jó ötlet oda menni!
-Ne már anya!Azoknak csak rossz napjuk volt!De a többiek aranyosak!
-Ugye tudod, ha apád megtudja, hogy fiúkkal barátkozol, egy kissé ki fog akadni!
-Igen, ezért kérlek, hogy ne mondd el neki!
-Nem fogom!És milyen a város?
-Még nem nagyon néztem körül, de majd fogok.Lesz még időm!
-Mégis ki akadályoz meg abban, hogy körülnézz ott?
-Anya!Nem mindegy?Inkább te mesélj!Emilyék hogy vannak?-Igen, van egy nővérem is.Csak 10 év van köztünk.Persze ez nem akadály.Van egy nagyon aranyos kisfia, és egy férje.Sokkal jár már előttem, nekem rengeteget kell még várnom ilyen csodára...
-Most lesz a szülinapja, tudod, és odautazok.Tudod jól, apád sosem szerette igazán a férjét.
-Én sem bírom igazán...-Eric mutogatni kezdte az óráját, jelezve, hogy menni kéne lassan-Figyelj!Most mennem kell, de majd még beszélünk!És Emilynek üzenem, hogy boldog szülinapot!
-Megmondom neki!Szia kicsim!
-Szia!Szeretlek!
-Én is!-egy pillanat alatt letette.De kedves!
-Milyen érthetetlen, hülye, nehéz nyelven beszélsz te?
-Kösz!Ez kicsit sem hangzott rasszistának!De amúgy magyarul beszéltem, észlény!-váltottam vissza angolra.
-Bocs, hogy nem értem, főleg, hogy nem az anyanyelvem!-tagolta el az utolsó szót.
-Semmi gond.-bazsalyogva simítottam végig az arcán, majd gondosan kikerülve mentem a lányokhoz-Hihetetlenül jók voltatok!-simogattam meg a kezüket.
-Köszi!Ja, és bocsánatot kérek Alex nevében is.Velünk is megcsinálta.Mondanom sem kell, sokáig nem álltam vele szóba.-Ecsetelte Maria haragját.Szegények!
-Tudjátok mit?Bosszút állunk!
-Na és hogyan?
-Hát...
