2013. február 23., szombat

A terv, 7. fejezet

Sajnálom, hogy ennyit késtem!Sajnos rengeteg dolgom volt, ezét késtem ennyit.Nem is beszélek többet, jó olvasást!


                                                                       Shake that ass

-Mondd már!-suttogta hangosan Ria.

-Ha ma úgy is elmegyünk bulizni, valamit ott kéne vele csinálni, csak azt nem tudom, mit...-erősen gondolkoztam, de nem jutott semmi eszembe.Pedig máskor, amikor mérges vagyok, csak ömlenek belőlem az ilyen gondolatok.

-Mi lenne, ha leitatnánk?-fordult felém Maria.

-Az nem jó, leitatás nélkül is sikerül neki félholtra innia magát.-Ria összenyomta fejét, annyira gondolkozott-Megvan!

-Na?-sürgettem.

-Mi lenne, ha megvárnánk, amíg leissza magát, aztán bezárnánk valahová?

-Ez nem is rossz ötlet!Mondjuk elhozzuk hozzám, és bezárjuk a szekrénybe!Basszus, te zseni vagy!-ütögettem meg Ria vállát.

-Kösz, de legalább nem nekem kell majd hallgatnom a nyavalygását!

-Azt bízzátok rám, ebben profi vagyok.Na és mondjuk milyen szórakozóhelyek vannak?

-Nem messze van egy bár, ami egy idő után diszkóvá válik, szerintem az jó lesz!És nincs messze Eric lakásától, szóval tökéletes!

-Akkor megbeszéltük!De erről a fiúk nem tudnak!-néztem mélyen a szemükbe, csak hogy megbizonyosodjak, nem fognak köpni.

-Dehogy!Akkor lelőnénk a poént!

-Én sem mondom el.-helyeselt Maria is.

-Akkor le van rendezve.Nekem mennem kell, de ma akkor még találkozunk.Sziasztok!-intettem egyet, majd 180 fokos fordulattal hátat fordítottam nekik, és indultam megkeresni Ericet. Csak hogy sehol senki.Ez nekem nagyon gyanús...Mindenütt jól végignéztem, de sehol sem találtam a fiúkat.Van egy olyan érzésem, hogy hamarosan előbújnak...

-Csak nem engem keresel, drágám?-hallottam magam mögött Eric mély hangját.A lépései hangja arra utaltak, hogy közeledik felém.Félnem kellene?

-Nem, bocs, kellene?-kérdeztem flegmán.Megakartam fordulni, de egy izmos test megakadályozott.Hirtelen két kart éreztem a derekamon, majd egy puszit a nyakamon.Komolyan így akar játszani?Hát akkor megkapja.Megfordultam, majd a karjánál fogva magammal húztam a női wc-be.Körülnéztem, hogy van-e bent valaki de szerencsém volt.Behúztam az egyik fülkébe, becsuktam az ajtót, lehajtottam az ülőkét, majd rálöktem.Az ölébe ültem, majd elkezdtem cirógatni a haját.Teljesen ledöbbenten bámult rám, közben szemezgetett ajkaimmal.Teljesen közel hajoltam, csak egy centi választott el minket...

-Csak szeretnéd, drágám!-nevettem a képébe, majd egy gyors mozdulattal lekerültem róla, majd kirohantam.Amikor kiértem egyszerűen felszakadt belőlem a nevetés.Azt a döbbent arcot életem végéig nem felejtem el.De legalább visszakapta, amit eddig művelt velem.Időközben kicsörtetett dühösen a mosdóból, majd direkt, enyhén meglökve engem elhaladt mellettem.Én csak ledöbbenten bámultam, majd elindultam felé.Megfogtam a karját, szembefordítottam, majd enyhén kezemmel végigsimítottam puha arcán, aztán egy puszit nyomtam rá.Ismételten megdöbbent, de aztán egy gonosz mosoly terült el arcán, ami nem tetszett nekem.Hirtelen feldobott a vállára, majd gyors elköszönt a többiektől, és bedobott a liftbe, majd ő is beszállt.

-Mi ütött beléd?-vontam fel szemöldököm.

-Semmi, csak melletted megőrülök, persze jó értelemben.-villantott egy fényes mosolyt.

-Most ennek örüljek vagy legyek szomorú?

-Szerintem örülj, mert ilyenkor sokat baromkodhatunk.-egy apró puszit nyomott az arcomra, bár közel volt a számhoz...

-Akkor örülök!-mosolyodtam el, de rohadtul zavarban voltam.Mondjuk ilyen pasi mellett, nem nehéz ezt elérni-És akkor mikor megyünk abba a bárba vagy hova?

-Melyikbe?-értetlenkedett.

-Amelyik nem messze van tőlem meg tőled.Mármint a lakásainktól.

-Ja, tudom!Hát, mondjuk 9-kor indulhatunk, mert akkor már kezdődik a buli.-vigyorgott, közben pedig kinyílt a lift ajtaja.Ismételten felkapott a vállára, majd egészen a kocsiig nem eresztett.Még az ütlegeléseim a hátán sem állították meg.Mikor végre letett, egy lépést hátráltam, nehogy megint csak úgy kedvtelésből felkapjon.Csak az volt a gond, hogy erőteljesen megszédültem.Szerencsére ezt ő is észrevette, ezért megfogott, nehogy elessek.Végre beültünk a kocsiba, és hazaindultunk.Miért vagyok ilyen szerencsétlen?Úgy érzem, mintha nem is önmagam lennék ilyenkor, pedig én erős vagyok.Nem csak fizikailag, hanem lelkileg is.De mellette, mintha egy porszem lennék ebben a hatalmas világban.Ő nem hozzám való, mert felsőbbrendű, ismert és millió lányok vannak oda érte, mégis velem foglalkozik.Mit tegyek?Mondjam azt, hogy ez nekem nem megy, és költözzek másik helyre vagy kezdjek érte küzdeni?Valaki adhatna egy elcseszett tanácsot!Vagy legalább mutassa meg valaki, miért ne hagyjam itt ezt az egészet!Segítség!Könyörgöm!Megvan!Felhívom a barátnőm. Eric úgyse érti, mit beszélek.Gyorsan bepötyögtem a számát, és már ki is csengett.Szinte azonnal felvette.

-Szia!

-Szia!Tudnál nekem segíteni?-váltottam magyarra.

-Miben?Mi a baj?

-Csak van itt egy fiú, és nem tudom, mi legyen.

-Helyes, mi?

-Ja, honnan tudtad?-fura fejet vághattam, mert az előbbi "Mi a francot beszél ez a csaj?" arckifejezéséből átváltott "Ez a csaj nem normális!"-ra és kinevetett.Kösz szépen!

-Drágám, én már első óta ismerlek.Na de mit is akartál kérdezni?

-Csak elbizonytalanodtam, mert rohadt helyes, de ismert, meg minden, de mégis közeledik felém.Mit tegyek?Költözzem tőle távolabb vagy én is közeledjek?

-Tedd azt, amit a szíved diktál!Abból csak nem lehet gond!

-De mi van, ha rosszul döntök és életem végéig bánni fogom?

-Ahjj, veled aztán ilyenekről nem lehet beszélni.Szerintem közeledj hozzá, de várd meg, amíg ő teszi meg az első lépést.És aztán használjatok gumit!

-Hahaha, mondja Mrs. Sohanemleszgyerekem!

-Ha még egyszer ezt mondod, kinyírlak!

-Ahhoz túl messze vagy, édes!

-Jól van, te tudod, Lady...

-Kussolj!Mondtam már, hogy ezt hagyd abba!Ez már nem vicces!

-Nem akartalak megbántani, Lady!-röhögött a vonal túlsó végén.Na ilyenkor nyírnám ki drága barátnőmet!

-Na jó, elegem van!Megyek, szia!-meg sem vártam válaszát, inkább kinyomtam.Egy hülye farsang óta hív Ladynek...

*Nyolcadikban*

-Hallod, 5 perc múlva ott kéne lennünk!Haladhatnál!

-De a hülye hajsütővasad nem csinál semmit a hajammal!Amúgy is, nem fogsz gyalogolni!

-De most vettem ezt az új cipőt!

-Nem gondolod, hogy farsangra, főleg táncra nem kéne egy 7,5 cm-es magassarkú csizmát felvenned?

-Szerintem jól néz ki!És lehet benne táncolni, de inkább menjünk már!

-Áh, ezt a szart ki kéne dobnod!

-Te akartad ezzel csinálni!

-De nem emlékeztem, hogy ennyire sok idő kellene hozzá, és még akkor is csak alig látszik.Inkább kikapcsolom.Na, hogy néz ki a hajam?-néztem rá kérdőn, de amikor szembe fordultam vele, hangosan felnevetett.

-Mi olyan vicces?-szúrós tekintetem találkozott övével, majd elhallgatott.

-Semmi, de olyan jó a hajad, Lady!-újra kiröhögött.Remek!Többet nem csinálok ilyet.

-Ne hívj így!Amúgy miért is kaptam ezt a szar becenevet?

-Csak a hajad olyan, mint egy középkori nőé.-már majd megfulladt, de már nem röhögött.Semmi nem jött ki a torkán, csak összeesett és a hasát fogta.Én gyors ráültem a combjára, majd felkiáltottam.

-Úr Isten!Ez meghalt!Újra kell éleszteni!-amikor az utolsó szót kimondtam, hirtelen elhallgatott, majd dühösen rám nézett. Alig értem mellkasához, már elkezdett csapkodni.

-Te hülye paraszt!Anyádat élesszed újra, seggfej!-Kezeivel és lábaival kapálózni kezdett, és engem ütögetett.Mindig ez van...

-Elég már!Amúgy meg... -ránéztem az órámra- már hivatalosan is elkéstünk!Kapkodj, és mögém ülsz a biciklin!

-De a múltkor is leestem!

-Mert lecsúszott a segged, arról én nem tehetek.Na gyere!-odanyújtottam a kezem, majd segítettem neki felállni.

Amíg idejöttünk, úgy szorított, hogy alig kaptam levegőt.Asszem eltört pár bordám, bár itt a kórház...
Össz-vissz 10 percet késtünk, de senkinek nem tűnt fel.Gyorsan átöltöztünk, majd még egyszer elgyakoroltuk a táncot...
Már mindenki sorszámot húzott.Mi kaptuk az 5-öset.Nem voltak valami jók, de pont az előttünk lévők voltak szerintem a legjobbak.Ki tudna überelni egy paraszt happeninget?Hát senki!De még a miénk sem ilyen jó, bár az a kis rendőrmotor...

*Most*

Miért nem tudja elfelejteni a Lady nevet?Áh, kibírhatatlan!De legalább adott valami elfogadható tanácsot.Közben Eric lakásom ajtajához dőlt, úgy hallgatta végig a beszélgetést.Szegény már nagyon unta, úgyhogy siettem, hogy kinyissam az ajtót.Még szerencse, hogy pont az aljára csúszott!De jó!

-Na jó, ne szarakodj már ennyit!-a zsebéből elővett egy kulcsot, majd egy mozdulattal kinyitotta az ajtót.Egy kibaszott varázsló!Amúgy csak most esett le, hogy az nem az én kulcsom volt...

-Hé!Honnan szerezted ezt?-néztem a kezére, amiben a kulcsot szorongatta.

-Ja, kértem egy másolatot.Amúgy meg itt van a másik is, hogy cseréljünk!-nyújtotta a kis darabot.

-Kértél tőlem valaha is engedélyt erre? Vagy szerinted én belemegyek ebbe?

-Igen!-mondta határozottan, közben kihúzta magát.

-Jól gondoltad!-egy hatalmas mosoly jelent meg arcán, és már csak azt vette észre, hogy kikapom a kezéből a tárgyat.Teljesen ledöbbent, majd végre bementünk a rezidenciámba.

Úgy döntöttünk, hogy pizzát rendelünk. Kb. 20 perc múlva már meg is érkezett és a kanapén ettünk.
Olyan 6 óra felé elküldtem, hogy elkészülhessek a bulihoz.Egy órát csak zuhanyoztam, olyan jól esett egy ilyen nehéz nap után.Majd megcsináltam a hajamat, a sminkemet, majd odaálltam a szekrényem elé.De nehéz egyedül dönteni!De végül is kiválasztottam egy gyönyörű ruhát, egy hozzá illő magassarkúval.



Fél kilencre készen voltam, de éppen jókor vettem fel a melltartómat, amikor Eric toppant be...

-Áh, sehogy sem tudom...öhm...bocs...én...-egy értelmes mondatot nem tudott kinyögni, annyira bámult.

-Na mivan?A macsó nem tud megszólalni?-mosolyogtam meg arckifejezését.Úgy nézett, mint aki életében nem látott fehér embert.Pár perc múlva minden visszatért a régi kerékvágásba.

-Csak valami gyönyörűt láttam meg!-jól láttam, hogy elpirult?Igen, már biztos, hogy elgyengült a mindig erős pasi.Ezt a pillanatot életemben nem felejtem el!

-És mit is nem tudsz?-vontam fel szemöldököm, majd leültem a kanapéra.

-Csak sehogy sem állt össze a hajam, és ez már az idegeimre ment.De megoldom...

-Jól van, akkor kimennél?

-Már mindent láttam, amit szerinted nem kellett volna, szerintem meg igen, szóval eszem ágában sincs!

-Bunkó!

-Seggfej!

-Én úgy utállak Saade!

-Én még jobban, édes!-már megint az a mosoly...Ha továbbra is így haladunk, nem jutunk el soha abba a diszkóba.Pedig Alexnek hosszú éjszakája lesz...